Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény- és hangmeditációval

Ching Hai Legfelsőbb Mester-t, kutatása, egy olyan megvilágosodott Mester után, aki meg tudná mutatni neki az Istenhez vezető legközvetlenebb utat, több mint harminc országon vitte keresztül hét évnyi próbálkozás alatt. Számos fontos spirituális helyet és ashramot meglátogatott abban a reményben, hogy megtalálja a Mestert.Talán megérezte, hogy vár rá!

Végül megérkezett Indiába, az országba, amely sok nagy Mesterrel áldatott meg az évszázadok során. Az ebben a misztikus országban tett utazásainak elbeszélésében Ching Hai Legfelsőbb Mester megemlíti: "Nagyon sok spirituális gyakorló van Indiában, akik csak egy ételt esznek minden egyes napon. Inkább több módszert gyakorolnak, mint egy kiválasztottat. Állandó otthon nélkül élnek, mindenhová gyalog mennek Mestereket és utakat keresve. Minden nap meditálnak, és soha nem felejtenek el gyakorolni, még ha csak egy percet is evés vagy alvás közben. Nem meditálnak röviden, épp csak egy percet. Elképzelhetik micsoda óriási belső erejük van. Néhányuk sétálni tud a tűzön, anélkül hogy megégne. Azonban ezek az apró trükkök nem tudnak elvezetni a végső szintre. Fontosabb a bölcsességet és a megszabadulást elérni. Hatalmas rejtett erővel rendelkezünk. Ha jól gyakorlunk és teljesen hiszünk magunkban, semmi sem lehetetlen számunkra." Hite, önzetlen áhítata és mindent elemésztő szenvedélye aziránt, hogy másokat szolgáljon akkor vált nyilvánvalóvá, amikor leírja az általa meglátogatott sok ashram egyikénél töltött idejét. "Amikor volt időm, mindent megcsináltam, amit el kellett végezni. Mivel a legtöbb ember nem szerette a házimunkákat, mint pl. mosogatás és padlósúrolás, én ezeket a munkákat végeztem, bár az olyan hivatali dolgozók, mint mi, rendszerint fel voltak mentve a fizikai munkák alól. Gyorsan dolgoztam, és ha bárhol szétszórva találtam dolgokat, amikor befejeztem a hivatali munkámat, gyorsan feltakarítottam a koszt, mert nem szeretem a rendetlenséget. Tudtam, hogyan kell a dolgokat újra rendbe rakni, így nagyon gyorsan tudtam csinálni."

"Minél többet dolgozunk, annál megvilágosodottabbá válunk. Őszintén szólva, nekem nagy örömet okozott a lépcső és a padló súrolása Indiában. Ujjongva mondtam magamnak: Ó! Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy lehetőségem van megtisztítani a lépcsőt ezeknek a szenteknek. A lábaik minden nap elhaladnak erre; olyan mintha a szentek lábát mosnám. Igen megtisztelve éreztem magamat. Ez a gondolat spontán volt, nem tanította nekem senki. Pusztán a tanítványok által használt lépcső felmosása elég volt ahhoz, hogy ennyire megtisztelve érezzem magam. Hát még mennyire nagy megtiszteltetést éreztem volna, ha a lépcsőt a Mester használta volna! Jobb nekünk, ha feltétel nélkül dolgozunk. Szolgálj másokat és minden megadatik néked."

"Az ashramokban töltött időm során sohasem csüggtem egy megvilágosodott Mesteren, vagy kértem meg, nézzen, míg dolgozom. Csak szolgáltam. Súroltam a lépcsőt, tisztítottam a padlót, öntöztem a növényeket és megcsináltam olyan munkákat, amiket senki más nem akart elvégezni. Elmostam az étkezési edényeket, mert ez volt az utolsó dolog, amit az emberek meg akartak csinálni. Minden étkezés után az evőeszközök és a főzőedények olyan halomba gyűltek, mint egy hegy. Mégis minden nap örömet leltem abban, hogy elmosom őket."

Az ashramokban fáradhatatlanul végzett munka után, igazán figyelemreméltó keresésének utolsó fejezete a világ legmagasabb és legrejtélyesebb hegyláncában érkezett el; a Himalájába, a helyre, amelyet az indiaiak évszázadokig az istenek lakóhelyének hittek. Ezen okból ájtatos zarándokok milliói kíséreltek meg minden évben ellátogatni a számos szent helyre, és esetleg találkozni azon kevés megvilágosodottak egyikével, akik állítólag magányosan élnek a távolban, titkos barlangokban. Sajnos sok zarándok meghalt az út során a zord időjárási viszontagságok, földcsuszamlások vagy a veszélyes jeges terep következtében. Nagyon kevés volt a kényelem, néhányan még éhen is haltak. A legtöbb zarándokot a félelem gátolta meg abban, hogy túl messzire menjen. Csak egy szerfelett rendkívüli lény, az Egyetemes Erőbe vetett rendíthetetlen hitével és hatalmas bátorsággal hagyta figyelmen kívül a nyilvánvaló veszélyeket.

A Himalájában tett számos vándorlásáról beszélve, melyek egyre magasabbra és egyre mélyebbre vitték Őt a hólepte területekre, Ching Hai Legfelsőbb Mester ezt mondta: "Amikor a Himalájában voltam nem engedhettem meg magamnak, hogy lovat vagy bennszülött munkást béreljek. Semmim sem volt, így csak gyalogolni tudtam. Talán a folyamatos gyaloglásom tartott melegen. Máskülönben megfagytam volna, mivel vizes ruhát és cipőt viseltem eső és hó közepette a hegyekben. Némelyik csúcs magas és fennkölt volt, és félelmetesen nézett ki. Olyan őrültnek kellett lennem, mint azok a párok, akik őrülten szerelmesek egymásba és minden másról megfeledkeznek. A szerelmesek vakok a házasság kockázatához és súlyához, valamint a családi élethez, és a jövőre sem gondolnak. El vannak bűvölve az egymás iránt érzett szerelmüktől és csak annak a pillanatnak élnek."

"Azonban Isten olyan bolondokat is megáld, mint én. Amikor egy megvilágosodott Mestert kerestem csak két váltás ruhám volt, de soha nem fáztam meg a Himalájai ösvényein való átutazás közben. Néha még azt sem engedhettem meg magamnak, hogy tűzifát vegyek, hogy megszárítsam a nedves ruháimat, ezért más emberek tábortüzei melle mentem, azokat a kezemben tartva. A meleg gyorsabban megszárította a ruháimat és én is átmelegedhettem. Bizonyára vak voltam és "Isten-őrült". Valószínűleg ezt ma már nem merném megtenni."

"Csak Isten járt az eszemben és csak Istent láttam. Nem volt hely család vagy pénz számára. Elég buta voltam, de semmi más nem tudott bejutni a tudatomba, mert csak Isten volt a szívemben. Ez olyan, mint mikor szerelmesek vagyunk, teljesen vakok vagyunk szerelmünk hibáival szemben, és nem kívánunk meghallgatni semmilyen kedvezőtlen észrevételt róla. Valószínűleg ezért adott Isten védelmet nekem, különben már rég meghaltam volna."

Ching Hai Legfelsőbb Mester-t Istenhez való áhítata képessé tette arra, hogy az általa átélt, egyedül megtett utazással kapcsolatos nehézségeket és a barátságtalan hegyi környezetet leküzdje. "A Himalája néhány részén az alacsony légköri nyomás megnehezítette, hogy az ételt jól meg lehessen főzni. Csak megmosni tudtam az ételt a Gangeszben és nyersen megenni. Mégis ízletes volt. A Himalája a legcsodálatosabb hely. Megvoltam melegvíz nélkül. Szórakozás volt a hidegben megmártózni. Annyira hideg volt, hogy úgy éreztem, mintha a testem összezsugorodott volna. Ötig számoltam és azután kiugrottam a jéghideg folyóból. A testem azután olyan kivirultnak látszott, mint tíz ezer virág, és én nagyon emelkedettnek éreztem magam."

Végső vándorlásához az Istenek lakóhelyére, Ching Hai Legfelsőbb Mester úgy kezdett hozzá, ahogy gyakran tette azelőtt; csak két váltás ruhával, egy pár sportcipővel, egy hálózsákkal, vizes üveggel, néhány könyvvel és egy sétabottal. Majdnem állandóan vizes volt és fázott, ahogy egyre magasabbra hágott felfelé. Minél távolabb jutott, annál több tartozékát dobta el, hogy energiát őrizzen meg. Miután látszólag mindenét eldobta, életét teljesen Isten kezébe helyezte.

Minden megjön azoknak, akik Istent és egyedül Istent keresik. Tehát elkerülhetetlen volt, hogy egy nap megtalálja a Mestert, aki után szakadatlanul áhítozott. Az a Mester a nagy Khuda Ji Mester volt, aki magányosan élt mélyen a Himalájában. Khuda Ji Mester négyszázötven éves volt, amikor beavatta Ching Hai Legfelsőbb Mester-t a mennyei Hangon és isteni Fényen való meditáció ősi tudományába. Türelmesen maradt himalájai lakóhelyén Őrá várva. Ő volt az első és egyetlen tanítványa. Habár a meditáció ezen formáját Ching Hai Legfelsőbb Mester már gyakorolta azelőtt, Khuda Ji Mester legvégső spirituális erőátadásban részesítette, amely a Beavatás lényege. Csak az a néhány nagy Mester, aki elérte a Legvégsőt, tudja véghezvinni a Beavatást.

Ching Hai Legfelsőbb Mester ritkán beszél Khuda Ji Mesterről, aki elhagyta a fizikai birodalmat röviddel azután, hogy nemes küldetését beteljesítette. (Ching Hai Legfelsőbb Mester) Mindazokat méltányolja, akik keresése során minden egyes ponton tanították Őt, de a legnagyobb elismerést Istennek tartogatja. "Sok Mesterem volt, kézzelfogható is és megfoghatatlan is, és mindegyik különböző dolgokat tanított nekem. Az az igazság, hogy Isten az én egyetlen megvilágosodott Mesterem." Azonban egyszer, amikor tanítványai egyike a nagy himalájai Mesterről kérdezte, azt mondta: "Ó! Követtem egy himalájai Mestert - egy nagyon nagyot! Ő azonban eltávozott. Csak egy tanítványa volt, ez én voltam. És nekem kell folytatnom a munkáját."

Ching Hai Legfelsőbb Mester Khuda Ji Mesterrel való élménye után több hónapig a Himalájában maradt, hogy tökéletesítse a meditáció ősi tudományát. A szélsőséges feltételek és a sok hányattatás ellenére úgy érezte erősen kötődik ehhez a sajátosan spirituális területhez; miként egyszer elmondta: "A Himalájában érezhetitek, hogy minden állat és növény finom és barátságos légkört áraszt. Az ég nyugodt volt és határtalan, a fenyők nagyon barátságosak voltak. Egy magas kiemelkedésen éltem, és úgy éreztem, a fehér felhők körülöttem sodródnak. Olyan volt, mintha járkálnék a felhőkön. Én nem hívtam a felhőket, hogy ússzanak nekem, önszántukból jöttek. Láthattatok már felhőkön úszó embert ábrázoló festményt; pontosan ez az, amit próbálok leírni. Ez nem mennyei jelenség volt, inkább egy mindennapi látvány a Himalájában."

A síkságra vissza térve meglátogatta azon ashramok egyikét, amelyben előzőleg járt. Mialatt guggolva egy eldobott újságot olvasott, az ashram egyik leghosszabb ideje ott tartózkodó tanítványa, aki három a származásban egymást követő mester irányítása alatt gyakorolt, nyíltan bemutatott egy teljes testtel végzett földre borulást előtte, és a körülöttük állók szeme láttásra megérintette, sőt megcsókolta lábait. Természetesen Ching Hai Legfelsőbb Mester megriadt és megrendült, amint később elmesélte: "Nem az volt az első alkalom, hogy találkoztunk. Több hónapig együtt dolgoztunk és együtt teáztunk. Ő azonban leborult előttem azután, hogy visszatértem a Himalájában tett utazásomból. Féltem, hogy az egóm akkorára nő, mint a hegy! Mivel ezután mindenki körülöttünk volt, igazán meglepődtem. Annyira meg voltam döbbenve, hogy semmi sem tudtam gondolni. A tudatom kiüresedett és képtelen volt bármilyen további gondolatot alkotni az esetről. Csak azt tudtam, hogy el kell mennem." És így is tett azonnal.

Szándékosan próbált észrevétlen maradni átutazva Indián. Fenséges Belső Fényét azonban lehetetlen volt elrejteni.

India Maha Kumbh Mela fesztiválján, amelyet tizenkét évente tartanak Hardwarnál Uttar Pradesh-ben a Gangesz folyó partján, az ország minden részből hinduk milliói gyűlnek össze egy teljes hónapra. Ez a spirituális Mesterek egy ritka összejövetele, akik közül sokan csak ezen alkalomból jönnek le a Himalájából, ezért a zarándokok kérdésekkel és mindenféle ajándékokkal jönnek hozzájuk. Talán nem meglepő módon, Ching Hai Legfelsőbb Mester látogatása nagy izgalmat okozott. "Amikor a Kumbh Mela-n voltam, sok ember követett engem. Indiában, ha egy nő egyedül megy ki az utcára az emberek köveket dobálnak rá, rossz nőnek gondolva őt. Előttem azonban - habár egyedül utaztam - meghajoltak az emberek és fűszereket, kókuszdiót, virágokat és ételt kínáltak nekem. Sőt, a legjobb sátrat adták nekem, melyet rendszerint nagy Mesterek számára foglaltak le. Egyedül használhattam egy nagy sátrat, még néhány másik Mesternek egy sátorba kellett összepréselődnie."

"Semmi sem volt rajtam, ami figyelmet érdemelt volna. Nem szögeltem magam vagy növesztettem szakállt, hamuval sem feketítettem be magam és olyan sovány sem voltam, mint egy csontváz. A szenteket abban a pillanatban felismertétek, ahogy láttátok őket. Egész nap kint voltak a napon, ezért legtöbbjük sötét bőrű volt. Szakállt növesztettek, mert nem volt idejük borotválkozni. A hajuk is hosszú volt. Azonnal megállapíthattad, hogy ők megvilágosodott Mesterek vagy szentek. Én egyáltalán nem így néztem ki."

Végül elhagyta Indiát, de nem számított merre ment, az emberek ösztönösen tudták spirituális nagyságát. Nem kívánt követőket, de mindegy volt hányszor menekült el azoktól, akik megtalálták, ők egyre csak jöttek. Végül Taiwanon, épp úgy ahogy Indiában, New Yorkban és a világ más részein, más eseményeken történt, megtalálta Őt a spirituális keresők egy csoportja, akiket Isten vezetett hozzá. Abban az időben névtelenül élt egy kis, alig ismert templom mögött. Megérintette az őszinteségük és belátta, hogy nem menekülhet el tovább élete küldetése elől. A keresők őszintén keresték a beavatást, ezért Ching Hai Legfelsőbb Mester megadta nekik, és így megkezdte közéletét, mint Mester.

Míg Ching Hai Legfelsőbb Mester küldetése elsősorban és legfőképpen spirituális, mindazonáltal nélkülözhetetlen anyagi támogatást nyújt a szükséget szenvedő embereknek, amikor csak lehetséges. Ennek eredményekképp az elmúlt néhány év alatt számos díjat kapott humanitárius tevékenységéért, melyet során emberek millióit segítette az egész világon a természeti csapásokkal, a szegénységgel és a betegségekkel folytatott küzdelmükben. A messze legnevezetesebbet, az 1994-ben kapott Világ Spirituális Vezetősége Díjat az Egyesült Államok hat államának (Illinois, Iowa, Wisconsin, Kansas, Missouri, Minnesota) kormányzói adták át az 1993-as Mississippi árvíz utáni segítségéért. Egyéb segítségnyújtásainak nagy része észrevétlen maradt, mivel azokat nem a kormányonokon keresztül vitte véghez. Válogatás nélküli együttérzése, akárcsak türelme, eltökéltsége és kitartása melyek egész életén keresztül megmutatkoztak, fontos tulajdonságok minden spirituális kereső számára. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket tanítottak és példákkal is szemléltettek az olyan régi, nagy Mesterek, mint Jézus, Shakyamuni Buddha, Krishna, Lao Tzu, Mohammed, Guru Nana és a többi. Amíg mindegyik Mester élete egyedi, a spirituális út, amelyen jártak mindig ugyanaz volt. Az az út a mennyei Hangon és Fényen való meditáció útja. Ching Hai Legfelsőbb Mester Quan Yin Módszernek nevezte el, mert első nyilvános előadásait Formosán tartotta. Quan Yin egy kínai kifejezés, amely a belső Rezgés megfigyelését jelenti.

Ez az eredeti Rezgés vagy Hang transcendentális természetű és ezért csendben észleljük. Jézus tanítványai "Szentlélek"-nek vagy "Igének" nevezték (amely a görög "Logos" szóból származik, és hangot jelent). "Kezdetben vala az Ige, és Az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige." Miután Shakyamuni Buddha elérte a megvilágosodást, Ő is erről a Hangról beszélt, melyet a "halhatatlanság dobjának" nevezett. Krishna egyenlővé tette Magát az "élet hangjával". Mohammed ezt a Hangot a Gare-hiránál levő barlangban észlelte, amikor látomása volt Gábriel arkangyalról, és Lao Tzu a Taót úgy írta le, mint a "Nagy Hang"-ot.

A spirituális Fény szintén az Isteni Jelenlét egyik tényezőjeként nyilvánul meg. Ennélfogva a nagy Mesterek az érzékfeletti Hangban is és Fényben is részesítenek, Ching Hai Legfelsőbb Mester elmondása szerint "Így kapcsolatba kerülünk ezzel a Lélekkel, amely az isteni Fény és Rezgés megnyilatkozása, és azzal hogy így teszünk, megismerjük Istent. Valójában, ez nem igazán egy módszer. Ez a Mester ereje. Ha rendelkezetek vele, akkor át tudjátok adni. A módszer transcendentális, melyet a nyelvünk nem tud kifejezni. Még ha valaki le is írja nektek, nem fogjátok megkapni a Fényt és a Rezgést, a belső békét és a bölcsességet. Mindent átadás csendben történik, és látni fogjátok régi Mestereiteket, mint pl. Jézust vagy Buddhát. Meg fogtok kapni mindent, amire szükségetek van, hogy a nyomdokaikba lépjetek és lassanként Krisztus-szerűvé fogtok válni, és eggyé fogtok válni Istennel."

A Quan Yin meditáció ősi üzenete sok országba terjedt szét az egész földgolyón. Ching Hai Legfelsőbb Mester sok előadását és közvetlen beszédeit számos könyvben leírták valamint hang és videó kazettára rögzítették több nyelven, és különböző hitű emberek százezrei kaptak beavatást. Ching Hai Legfelsőbb Mester minden őszinte kérőt elfogad a beavatásra, amely akárcsak nyilvános előadásai mindig ingyenes. A beavatást kérőknek egyet kell érteniük az életre szóló kötelezettségvállalással, az életmód etikai kódexének alapjával, amihez hozzátartozik a lakto-vegetáriánus vagy vegetáriánus étrend megtartása. Küldetését a színpompás művészi alkotásai, kitűnő divat és finom ékszer modelljei eladásából finanszírozza, amelyeket már mind kiállított nemzetközileg is a kritika hangos üdvözlésétől kísérve.

Ching Hai Legfelsőbb Mester éltető és önfeláldozó munkájának gyors üteme ma is tovább folytatódik és Isten kegyelmével még sokáig fog a jövőben is. Munkája annyi embert fog képessé tenni amennyit csak lehet arra, hogy lehetősége legyen kapcsolatba kerülni a legértékesebb teljesen megvilágosodott Mesterrel. Gyakran mondta, hogy ilyen kapcsolat talán egyszer létesül évek millióiban, így természetesen üdvözli mindazokat, akik úgy érzik, most végre elérkezett az idejük.

divine-grace-PO-104.jpg