Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény- és hangmeditációval

 

A remény szivárványa

Riport Costa Ricából, a costa ricai hírcsoport által
157. magazin, 47. oldal
(eredetileg spanyolul)

Negyven év leghatalmasabb felhőszakadása

A közép-amerikai országokban, mint amilyen Costa Rica is, a trópusi területekre jellemző esős évszakban évente óriási mennyiségű eső hullik. 2005. január 11-én azonban Costa Rica atlanti partja mentén, a Limon és Karibi térségekre a szokásos csapadékszintnél lényegesen több jutott, hiszen negyven év legkeményebb vihara sújtott le, súlyos károkat okozva, és sok lakost hajlékából elűzve.

Pár órán belül a folyók medrükből kilépve egész közösségeket és sokhektárnyi vetést árasztottak el, és elszigetelték a távoli közösségeket, főleg a bennszülöttek falvait. Egyes területeken az embereknek majdnem egy hétig a házuk tetején kellett maradniuk, hideg, nyirkos körülmények között. Csak banánt ettek és zavaros vizet ittak, hogy életben maradjanak. Ez időszak alatt számos bennszülött család rekedt a lakóhelyén, mert a terület legtöbb hídja megrongálódott. A hegyen lakókat gyorsan evakuálták, mivel egy sár- és kőáradat bármelyik pillanatban maga alá temethette volna őket. A katasztrófa hírére Costa Rica elnöke a legnagyobb kárt szenvedett helyszínekre utazott, és azonnal Teljes Riadókészültséget és Nemzeti Vészhelyzetet rendelt el.

A Gyakorlótársak Készülődnek

A costa ricai beavatottak gyorsan mentőcsapatot alakítottak, hogy az árvízsújtotta területek lakosainak biztosítsák az alapvető ellátást. Továbbá testvérek egy csoportja ellátogatott a Nemzeti Vészhelyzet Bizottsághoz (NVB), hogy információt szerezzen az általános helyzetről, a veszélyeztetett területekről és a károsultak igényeiről, és így segítsék az ügynökség személyzetét segélynyújtó küldetésük megtervezésében. Január 15-én reggel, amikor a costa ricai mentőcsapat a munkáját tervezte, három beavatott érkezett az Egyesült Államokból, a Los Angeles Központból. Negyvenezer dollárt hoztak a Mestertől, hogy enyhítse a károsultak éhségét és szenvedését, és segélyt juttasson el olyan területekre, amelyeket még nem ért el más mentőcsapat.

 

A los angelesi beavatottak érkezése után a segélynyújtók megkezdték a károsultak ellátásához szükséges javak felkutatását. A costa ricai emberek azonban annyira szívükön viselték honfitársaik jólétét, hogy már sok alapvető dolgot felvásároltak, ezért a nagyobb étel és víz árusítóhelyek legtöbbjénél a készlet kifogyott. Azonban a Mester ereje átsegítette a beavatottakat ezen a próbán. A legnehezebb feladat az volt, hogy ivóvíz lelőhelyre bukkanjanak, mivel a legtöbb áruház üres volt. Sok telefonhívást követően azonban a csapat talált egy helyet, ahol az igényeiknek megfelelő mennyiségű víz volt. A beavatottakat egy bolti eladó is segítette, akit megihletett az a vágyuk, hogy segítsenek a károsultakon. Felajánlotta, hogy talál szállítást és konténereket, hogy elvigyék a készleteket a Costa Rica Központba.

Estére a mentőcsapat megtalált minden árut, ami a bevásárló listáján szerepelt. Ekkor, január 15-én estétől másnap hajnalig 2240 csomagot állítottak össze, ami elég volt arra, hogy egy ötszemélyes családnak négy napig élelmet nyújtson. A segélycsomagokban volt rizs, feketebab, csicseriborsó, lencse, spagetti, szappan, mosószappan, barnacukor, gyertya, gyufa, műanyagtányér, vízfertőtlenítésre klór, ivóvíz, ásók, noteszek, édességek, és még sok egyéb. A csomagolás után a zsákokat óvatosan két 12 méteres konténerbe pakolták.

16-án folytatódtak a súlyos esőzések, amint a mentőcsapat elindult, hogy elszállítsa a készletet. A beavatottak Bribri, Talamanca felé indultak, Limon tartományba, ami 230 km-re fekszik a Központtól. A Mester ereje az egész út során társukul szegődött, így mindenki hatalmas védelem alatt érezte magát.

Az Út Bribrí Felé

A NVB szerint Costa Rica északi részét, Talamanca-t, a Csillag völgyét és a Sixaola folyó deltáját övező területeket sújtotta leginkább az árvíz. Az ottani lakosok nagyrészt bennszülöttek, akik banán- és kakaótermesztéssel keresik a kenyerüket.

Január 16-án kora este a mentőcsapat elérte Bribrít, és a Vöröskereszt ideiglenes székhelyén találkozott más mentőcsapatok összekötőivel, hogy hozzájusson a legfrissebb adatokhoz. A beavatottak azonnal lelkesen nekiláttak volna a segélycsomagok kiosztásának. Ez azonban lehetetlen volt, mivel helikopterekkel éjszaka kockázatos a leszállás a veszélynek kitett területeken, és az időjárás is rendkívül kiszámíthatatlan volt.

Segítségnyújtás a Sixaola völgyében

Másnap kora reggel a csapat kapott egy rendőr teherautót és több más kisebb járműt, hogy eljuttassa a várva várt létszükségleti cikkeket Sixaola délkeleti közösségeibe. A csomagokat átvevő férfiak, nők, gyerekek és idősek a Mester képét is meglátva érzelmeiket, csodálatukat és áldásaikat úgy fejezték ki, hogy szenvedésükről és fájdalmaikról megfeledkezve csak mosoly és a hála könnyei jelentek meg az arcukon.

 

Az utazás Suretkába: Isten mindenkit ellát

A csapat még Bribríben találkozott Dulcelina Páez Mayorga asszonnyal, a Talamanca-vidék Asszonyainak Elnökével. Ő nagyon a szívén viselte a mélyen a hegyek között élő közösségek sorsát, akik kilenc napja nem kaptak segítséget. Az egyik ilyen falu, Suretka, el volt vágva a külvilágtól, hiszen két hídját tönkretette az árvíz. Ráadásul sok helyi család elveszítette az otthonát, és iskolákban és a helyiség közösségi házában kellett menedéket keresniük. Páez asszony szerint 900 családnak volt szüksége élelemre és ivóvízre. Így bár az út veszélyes volt és a hidak használhatatlanok voltak, a beavatottak pozitív hozzáállása és lelkesedése soha nem lankadt. Tovább folytatták a teherautók pakolását a Suretkának szánt készlettel, mert érezték, hogy ez a Mester kívánsága. Azután 17-én este Páez asszony egy igen lelkesítő telefonhívást kapott. Arról értesült, hogy saját szerszámaikat és ásóikat használva egy csapat suretkai férfi helyreállította a megrongálódott hidakat, és így falujukat újra összekötötték Bribrível.

A beavatottak rendkívüli módon megörültek ennek a hírnek, de a hatóságok azt gondolták, hogy nem bölcs dolog éjszaka vezetni, mert az út még mindig veszélyes volt. A gyakorlók így is tovább folytatták a készletek bepakolását, és a teherautók hamarosan készen álltak az indulásra Suretkába. Abban a pillanatban egy másik teherautó érkezett meg azzal a több mint harminc férfival, akik helyreállították a hidakat. Az idő értékes volt, ezért ezt a második teherautót is gyorsan telepakolták csomagokkal. Így a beavatottak több mint 1400 csomag élelmiszert, és több mint 1500 üveg 7 literes ivóvizet szállíthattak el a rászorulóknak. Minden hitüket a Mester-erőbe vetve a mentőcsapat tagjai tudták, hogy minden jól fog alakulni.

Este 8 óra körül Suretkába érkezve a beavatottak alig látták a lakosok sokaságát, akik összegyűltek, hogy átvegyék a segélycsomagokat. A helyi áramfejlesztő nem működött, ezért koromsötét volt. A mentőcsapat tagjai zseblámpákkal a kezükben osztották ki az élelmiszercsomagokat, a takarókat, a vizet, és a Mester többi ajándékát, a megajándékozottak pedig rendkívül hálásak voltak. Mivel emberek százai kértek segélyt, ezért a beavatottak nem tudhatták, hogy elegendő lesz-e az általuk hozott élelmiszer. De szerencsére a közösség minden családja kapott egy adaggal. Ez a csapat tagjait elégedettséggel töltötte el, hisz tudták, hogy teljesítették küldetésüket.

Miután később, még ugyanazon az éjszakán visszaérkeztek Bribríbe, mindazok, akik a nagyszerű Suretka mentőcsapatban segédkeztek, együtt ültek, és nagy öröm töltötte el őket. Bár a testük kimerült volt, az élmény, hogy a Mester-erő áthaladt rajtuk a segélymunka során, az valami olyasmi, amit a beavatottak nem tudnak leírni. Csak annyit tudnak mondani, hogy "Isten terve pontos, és a Mester szeretete végtelen." A munkálatokban résztvevő rendőröket és sofőröket lenyűgözte az, ahogy a Szervezet mentőcsapata végrehajtotta a feladatait, és az, hogy milyen szorgalmasan dolgoztak, megállás és panasz nélkül. Az egyik rendőr be is vallotta, hogy huszonkilenc évnyi rendőri szolgálata során sohasem látott a beavatottakhoz hasonló önkénteseket, akik törődtek azzal, hogy mindenkinek személyesen adják át a segélycsomagokat, és így szóbeli támogatást és bátorítást nyújtsanak minden egyes katasztrófa sújtotta embernek.

Találkozás egy costa ricai bennszülött kultúrával

Azután január 18-án kora hajnalban a beavatottak Kekoldi bennszülött közösségébe utaztak, ahol a helyi lakosok a könyörületes Ching Hai Legfelsőbb Mester iránt érzett hálából a saját nyelvjárásukon elénekelték az Úr Imáját. A közösség tanára fényképet kért a Mesterről, hogy bekeretezhesse és kifüggeszthesse a helyi iskolában. Így szólt: "Többen kérték a fényképét, elsősorban azért, mert Ő egy nagyszerű Mester, másodsorban pedig azért, hogy emlékeztesse a gyermekeket arra, hogy a szükség pillanatában Ő segített a bennszülötteken." Ugyanazon a reggelen a mentőcsapat tagjai telepakolták járművüket a csomagokkal, és délután egy Sixaola közeli közösségben osztottak ki segélycsomagokat (Costa Rica és Panama között). Összesen 450 család részesült az áldott adagokból. Hálából a közösség szeretettel imádkozott Istenhez, és kérte, hogy áldja meg a Mestert a gondoskodó támogatásáért.

Azután 2005. január 19-én a csapat egy része a többieknél még két nappal tovább ott maradt, hogy sürgősen kielégítsék a bennszülötteknek a helyi NVB által jelzett igényét. Átadtak egy láncfűrészt és egy csónakmotort a bennszülött bribrí és cabecari közösségek Egyesített Fejlesztési Egyesületének, és a bennszülött Vészhelyzet Bizottságnak. Ez a felszerelés nagy segítségére vált a helyieknek, hiszen a csónakok a közösség legalapvetőbb közlekedési eszközei közé tartoznak az élelem beszerzésben, és a betegek szállításában is. A láncfűrészeknek pedig a kidőlt fák eltávolításakor veszik hasznát, amelyek az árvíz után eltorlaszolták a helyi bekötő utakat.

Miután a beavatottak mentőmunkálatai befejeződtek Costa Ricában, az Alapítvány a Costa Ricai Bennszülött Etnikai Népcsoport Kulturális és Szociális Fejlődéséért meghívta őket egy spirituális szertartásra a Bribrí templomba, aminek során az árvízkárosultak hálájukat fejezték ki Istennek. Ráadásul a csoport azt kérte, hogy közösségükben hadd tekintsenek meg egy videót a Mester tanításáról.

Mi vagyunk a bolygó legszerencsésebb lakói

San Joséban egy ragyogó, csodálatosan színes szivárvány formájában folyamatosan egy isteni jelkép kísérte a beavatottakat a repülőtér felé vezető útjukon, hogy búcsút intsenek a három los angelesi beavatottnak.

A mentőmunkálatok mélyen meghatottak minden, abban részt vevő costa ricai és amerikai gyakorlót. Nem tudták visszatartani az örömkönnyeiket, hiszen képesek voltak bebizonyítani azt, amit a Mester legutóbbi costa ricai tartózkodása során mondott: "E bolygó embermilliárdjai közül ti vagytok a legszerencsésebbek." Ennek a jó szerencsének az az egyik megjelenési formája, hogy esélyünk van szeretetet nyújtani másoknak, és spirituálisan fejlődni.

 

a-garden-of-fragrance-PO-091.jpg