Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény- és hangmeditációval

Ching Hai Legfelsőbb Mester
Hsihu Központ, Formosa
1990. június 10.
(eredetileg kínaiul)
80. magazin, 48. olda

A spirituális gyakorlóknak három fajtája van. Az első hisz Istenben, és engedelmeskedik Neki. A második dolgozik Istenért. A harmadik, vagy legemelkedettebb, eggyé válik Istennel. Spontánul és elvárások nélkül jön az, aki egy Istennel, vagy Istenné válik. Az őszinteség hajtja, nem a kapzsiság. Az őszinteség más, mint az elvárás. Nem tudom, hogyan különböztessem meg ezeket a számotokra. Ez természetesen jön, és nehéz elmagyarázni. Néha összekeverhetjük az elvárást az őszinteséggel, de ezek valójában különbözők.

Az első típushoz tartozó ember szereti imádni Istent, és engedelmeskedik Neki. Nagyon elégedett és boldog attól a gondolattól, hogy van egy Isten, akit imádhat és akihez imádkozhat, aki felette áll, és gondoskodik róla. Nem kér semmi mást, csak ezt.

A második fajta ember felismeri Istent, és szeret Neki dolgozni. Bármit tesz, azt Istenért teszi. Azonban egy idő múlva jobban kedveli a munkát, mint Istent. Kezd egyre több elvégzendő munkát találni önmagának, de elfelejti, hogy a végső célja Isten. Sok érdeme van az ilyen embernek. Sok jó dolgot tesz, például megment érző lényeket, előadásokat tart, templomokat épít, szerzetessé válik, stb. De miután már hosszú ideje ezeket teszi, az emberek elkezdik őt imádni és csodálni. Azt hiszik, hogy ő erényes ember, és egyfolytában dicsérik. Minél többet dicsérik, ő annál jobban elmerül a munkában. Végül ragaszkodni fog a jó tettek megtételéhez, és soha nem lesz képes arra, hogy eggyé váljon Istennel. A tanítványoknak ez a két fajtája nem érheti el a legmagasabb szintet. Az egyik ragaszkodik Isten imádatához, a másik a munkához, hogy örömet szerezzen Istennek.

A harmadik fajta ember is imádhatja Istent és tehet jó dolgokat, hogy örömet szerezzen Neki, de tudja, hogy ezek csak másodlagosak. Fel szeretné ismerni, hogy "kicsoda Isten?" Nem akarja csak úgy imádni Istent, vagy örömet szerezni Neki a munkával. Ehelyett meg akarja tudni, hogy ki Isten. El akarja "kapni" Őt. Az ilyen ember végül eggyé fog válni Istennel. Nagyon kevesen tudják elérni ezt a szintet.

Ching Hai Legfelsőbb Mester
Taipei, Formosa,
1994. máj. 23.
(eredetileg angolul)
Magazin 111.

Én nem születtem semmilyen arannyal, tehát nem is fogok elmenni ebből a világból semmilyen arannyal. Bármim is van, az a tietek, és a világhoz tartozik, úgy, mintha innen elvennénk valamit, ott pedig odaadnánk. Ez ugyanígy van mindannyiunkkal. Vizet veszünk a folyóból, berakjuk egy víztartályba, és a víztartály elosztja azt az egész falunak vagy városnak. Úgy kellene élnünk az életünket, mint egy víztartály. Bármink is van, az azért van, hogy megosszuk másokkal. Mi csak ennek az elfogadói vagyunk. Ezért lehet, hogy sok pénzem van, de sohasem érzem, hogy van egyáltalán. Ez így nagyon megnyugtató. Nem aggódsz, mert már eleve nem gondolod úgy, hogy az a tiéd, tehát nem számít, hogy az ott van-e, vagy nincs.

Ching Hai Legfelsőbb Meste
Taipei, Formosa,
1994. május 23.
(eredetileg angolu)
Magazin 111.

Ha adsz valakinek valamit, add oda, és felejtsd el! Soha ne bánd meg, mert ha adsz, és megbánod, akkor vesztesz. Elveszted a pénzt és az érdemet is, és elpazarolod az idődet. Vagyis jobb csak adni, és elfelejteni. Ezért mondja Jézus: "Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb." (Máté 6.3) A Buddha is azt mondja, hogy az az igazi adakozás, amikor adsz, és az olyan, mintha nem is adnál. Úgy érti ezt, hogy amikor adsz, akkor ne ragaszkodj az adáshoz. Adj úgy, mintha soha nem adtál volna semmit, mintha ez soha nem történt volna meg. Ez az igazi adás, ragaszkodás nélkül adni. Különben még mindig azt hisszük, hogy nagyok vagyunk, ha adunk valamit. Azt gondoljuk, jobbak vagyunk a másiknál, mert hatalmi helyzetben vagyunk, ha adunk neki valamit. Ezért mondom neked mindig, hogy bármit is teszel, meg kell értened, hogy az tényleg önmagadért van, és nem azért, aki kapja. Ez jobb, mert ez azt jelenti, hogy az együttérzésben és szerető kedvességben való saját növekedésedért adsz.

Ching Hai Legfelsőbb Mester
Penang, Malaysia,
1992 február. 23.
(eredetileg angolul)
57. magazin

Mikor azt gondoljuk, hogy nagyon jók, vagy kiválóak vagyunk, akkor lehet, hogy a tudat csap be minket. A tudat szereti a dicsőséget, dicséretet, fantáziát, és a gondolatokat arról, hogy mi jók vagyunk. A másik oldalról, a tudat le is alacsonyít minket. Esetleg depresszióba és kisebbségi komplexusba süllyed, és elcseni tőlünk a nagyságunkat. Két irányba jár.

Hualien, Formosa,
1989. március 22.
106. magazin

Végünk van, ha a spirituális gyakorlás elkezdése után még mindig elvárunk dicsérő szavakat. Lehetetlen lesz számunkra, hogy felismerjük a teljes szabadság és nyugalom legfelső szintjét, ahol nincs se jó, se rossz, ahol az ember nem érzi úgy, hogy hízelegnek neki, amikor dicsérik, vagy nem bántódik meg, amikor megszégyenül. Annak a szintnek az eléréséhez spirituálisan kell gyakorolnunk, és szükségünk van egy Megvilágosodott Mesterre, hogy belső énünket oktassa.

Amikor a Megvilágosodott Mester lát minket, ő azonnal tudni fogja, hogy hol van szükségünk javításra, és miképpen tegye azt meg, szigorúan vagy gyengéden. Ezért, ha a spirituális gyakorlásért követünk egy Mestert, akkor tisztelnünk kellene az utasításait, és tetteinket, beszédünket és gondolatainkat teljesen neki kellene felajánlanunk. Ha csak félig köteleztük el magunkat, akkor ne okoljuk a Mestert, amikor nem sikerül valamit elérnünk. A Mester a felét adja, amikor a felét kérjük, és mindent megad nekünk, amikor az összeset kérjük.

Ha egyszer spirituális gyakorlásba fogunk, akkor nem csak önmagunkra kellene gondolnunk, vagy csak a testünkkel és a kellemes tapasztalatainkkal törődnünk. Nem szabad megfeledkeznünk mások szenvedéseiről. Ezért még akkor is ki kellene mennünk, ha nem akarjuk. A mi spirituális gyakorlásunk célja, hogy hasznára legyünk másoknak, nem csak saját magunknak ; és ez az igazán nemes eszménykép. Készségesen megosztani másokkal bármilyen jó dolgot, amink csak van; a spirituális gyakorlásnak ez a valódi célja.

Laiyi Center, Formosa,
1993. január 31.
66. magazin

Néha a beavatott társaink nem akarják folytatni a munkájukat többé, miután már egy ideje gyakoroltak; nem vágynak többé hírnévre és gazdagságra. Ám, mivel már benne vagyunk a munkában, ezért teljesíteni kellene a kötelességeinket. Bár a munkánkat már nem abban az "élet vagy halál" szellemben végezzük, mint azelőtt, de azt a korábbinál még jobban és nyugodtabban is csinálhatjuk. Az ok: előzőleg annyira koncentráltunk a küzdelemre, hogy vakok és ügyetlenek voltunk. Amikor egy ember ideges, elfoglalt, és azon van, hogy küzdjön és harcoljon, akkor rosszul csinálja a dolgokat. Nem így van? (De.) Ugyanez a helyzet bármilyen munkával.

Ezzel ellentétben, mivel mi ezt már nem akarjuk megtenni, ezért csak úgy mellékesen csináljuk; de az eredmények még jobbak lesznek. A logikája nagyon egyszerű. Mivel a tudatunkban lazák vagyunk, és nincs bennünk az a nagyfokú küzdőszellem (hírnévért és haszonért), ezért a bölcsességünk és intelligenciánk hirtelen és természetesen elő fog bukkanni. Ezért minél lazábbak vagyunk, annál jobban tudjuk a munkánkat végezni.

Ching Hai Legfelsőbb Mester
Csoportos meditáció,
Thaiföld, 1994. január 2.
(eredetileg angolul)
73. magazin.

Mindig emlékeznünk kellene arra, hogy bennünk van a mennyország, és az soha nem megy el, abszolút soha. Amikor csak elfelejtitek, próbáljatok ismét emlékezni; húzzátok megint magatokat befelé; és akkor olyan békét, nyugalmat és kényelmet éreztek. Ezt senki, soha nem veheti el tőletek. Ez az igazi mennyország, nem az, hogy elrohantok a csillagokon túlra, ahogy azt énekeltem nektek tegnap este. Az csak a nem-beavatottnak van, vagy a nem nagyon magas szintű gyakorlóknak. Kezdetben csábítanunk kell őket valamilyen sütikkel vagy valamivel, hogy azt mondják: "Hú, enyém a mennyország." Igen, biztos, vannak mennyek, de úgy, mint minden más hely. A Nirvána mennyország nem azért van, hogy állandóan ott maradjatok. Ez nem magántulajdon. A világegyetemben semmi sem kellene, hogy magántulajdon vagy állandó tartózkodási hely legyen, vagy ilyesmi; mert az nem jó. Akkor odaragadtok. Még ha van is egy csodálatos Nirvánátok, állandóan oda fogtok ragadni. Milyen unalmas egy Buddha! Ragaszkodik a Nirvánához.

Holy-Palace-PO-001.jpg