Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény- és hangmeditációval

Ching Hai Legfelsőbb Mester
Hsihu Központ, Formosa
1990. július 7.
(eredetileg kínaiul)

Az emberek szerették hallgatni Jézus Krisztust, ahogy beszélt. Jézus gyakran használt rövid történeteket arra, hogy elmagyarázza az Igazságot a közönségnek. A következő egyike az ilyen történeteknek.
Volt egyszer egy földműves, aki ment és magokat vetett, hogy gabonát termesszen. Ahogy vetett, néhány mag az út szélére esett, aztán jöttek a madarak és megették őket. Néhány mag köves helyre esett, és amikor a nap felkelt, kiszáradtak. Néhány a tövisek közé hullott, és ahogy a tövisek kipattantak, megfojtották őket, és nem tudtak nagyra nőni. Míg a többi mag jó és termékeny talajra esett, elkezdtek sarjadni, és fokozatosan szárba szökkentek.
Jézus Krisztus elmagyarázta, hogy ez a történet egy hasonlat Isten tanítására. Isten tanítását hallva néhány rossz ember lehet, hogy gátolja a tanítást, és nem hagyja a többiek számára, hogy megismerjék ezeket.
Néhányan lehet, hogy szeretik ezeket hallgatni, de egy idő múlva, amikor nehézségeket és csapásokat élnek át, lehet, hogy elvesztik a hitüket. Ezek az emberek hisznek a tanításokban, amikor először hallják őket. Azonban egy idő múlva esetleg úgy érzik, hogy a napi életük aggodalmai, vagy a férjük, feleségük vagy a családjuk érzései fontosabbak, mint Isten tanításai. Ezért, amikor nyomasztják őket az aggodalmaik, vagy kötődnek az érzéseikhez, akkor elfelejtik Isten tanításait.
Néhányan azonban olyanok, mint a gabonamag, amit jó és termékeny talajba vetettek. Tisztán figyelnek a tanításokra és megértik azokat, fejlesztik azt a tanítást, amit megértettek, és a tanításokat az életük részévé teszik. Ezt azáltal tudjuk, hogy látjuk, hogyan élnek ezek az emberek - mert Isten tanításait a mindennapi életük részévé tették. Vagyis, amikor az életükre pillantunk, meg tudjuk mondani, hogy vajon meditálnak-e vagy sem; betartják-e a szabályokat vagy nem, megvilágosodottak-e vagy nem. Ez nagyon világos, és nem kell annyit magyarázni!
Sok ember jött el a beavatásért, és csak egy kis százalékuk vesztette el a hitét. Amit csak elvetettem, az kihajtott, nagyon kevés esett az út szélére és vált a madarak táplálékává, vagy nagyon kevés esett köves helyre, ahol képtelen felnőni. A legtöbben egészen jól fejlődtök, míg néhány közületek lassan fejlődik, de próbálkozik. (A Mester és mindenki nevet.) Nem lehet látni titeket, mert a magasabb beavatott testvérek eltakarnak. Mindamellett mégis próbáltok összehasonlítgatni: "Minden szomszédom magasabb, mint én. (A Mester és mindenki nevet.) De ez oké! Néhányan, akik utánam jönnek, alacsonyabbak nálam." Szóval csak növekedtek boldogan és lassan.
Akik nagyon lassan nőnek, azok viszont sok fejfájást okoznak nekem. Nem számít, mennyit öntözöm őket, nem tudnak magasabbra nőni, és ennélfogva gondot okoznak nekem. Néha elegem van belőlük, és abbahagyom az öntözésüket. Azt mondom: "Csak nőjetek magatoktól!" (A Mester nevet.) Néhányan olyanok vagytok, mint a magok, amelyek köves talajra vagy az útszélre hullottak és a madarak eledelévé váltak, vagy kiszárította őket a nap, és képtelenek felnőni.
Ehhez hasonlóan, Isten tanítását hallgatva a világi vagy szerzetes tanítványaink néha rögtön megértik azt. A lelkük felismeri és az elméjük is azonnal megérti. Azonban egy idő múlva a gondatlanságuk vagy a tudatlanságuk következtében az újonnan kisarjadt hajtások eldőlnek, amikor megfújja őket a szél, vagy kiszáradnak, amikor felkel a nap. A világi aggódások, a szenvedés és a megpróbáltatások olyanok, mint a nap, a szél, vagy az eső. Ha nem vagy elég erős és nem nősz fel, nem juthatsz át a megpróbáltatásokon.
Néha igencsak meglepődve látom, ahogy néhányan nagyon gyorsan meggondolják magukat. Ma nagyon hűségesek, lelkesek és van eszményképük, de holnap csak mennek, "pu, pu, pu" (a közönség nevet), mint a lyukas léggömb, amit egy tű átlyukasztott. Amikor egy léggömböt kilyukaszt egy kis tű, az így megy, "tzz, tzz, tzz", és nagyon kicsi lesz. A léggömb eredetileg nagynak néz ki. De mivel belül üres, amikor kilyukasztja egy tű, így fog menni, "tzz, tzz, tzz", és eltűnik. Ha egy nagy szelet kenyeret megbökünk egy tűvel, az nem fog hatni rá.
Sok ember szeret nagy dolgokkal dicsekedni. Beszélnek valamiről, mielőtt ténylegesen megtennék. Kritizálnak másokat, amiért azt nem tudják megtenni, és dicsekednek, hogy meg tudják tenni ezt meg azt. De amint akadályokba ütköznek, csak mennek, "tzz, tzz, tzz", mint a kilyukadt léggömb. Ez meglep néha!
Tudjátok, miért ilyenek ezek az emberek? Mert túl sok benyomást halmoztak fel az előző életeikben. Közöttük nagyon sok a rossz mag, és nagyon kevés a jó. Ez ugyanolyan, mint a történet, amit Jézus Krisztus mondott. Néhány mag a tövisek közé esik, így megfulladnak, és nem tudnak felnőni. Még ha ki is hajtanak egy kicsit, nem versenyezhetnek a tövisekkel, így csak elpusztulnak!
Ami pedig a mi világi vagy szerzetesi tanítványainkat illeti, vagy bárkit, aki jön és beavatást kap tőlem és követ engem, egyformán bánok velük, és mindegyiküknek ugyanazt adom, csakúgy, mint a földműves, aki ugyanolyan erővel és reménnyel veti el a magokat. Azonban néhány mag fel tud nőni, míg néhány nem.
Itt egy másik történet egy földművesről. Ez a földműves művelte a földjét és búzát vetett. Azonban a földműves egyik ellensége tönkretette a munkáját. Amikor egyik éjszaka a földműves és a családja aludt, az ellenség elment a földjére és gyommagokat vetett, anélkül, hogy bárki tudta volna. Amikor a gyomok elkezdtek kihajtani és nőni, a földműves szolgái jöttek, és kérdezték: "Kiirtsuk a gyomokat?"
A földműves azt mondta: "Nem. Nem tudod megmondani, hogy melyik a gyom, és melyik a búza. Attól félek, hogy mindkettőt kiirtod." Aztán azt mondta: "Csak hagyjuk nőni mindkettőt, amíg eljön az idő és kiirthatjuk a gyomot, és begyűjthetjük a búzatermést."
Miután Jézus befejezte ezt a történetet, az emberek elmentek. Akkor a közeli tanítványai megkérdezték Őt: "Mit jelent ez a történet?" (A Mester nevet.) A legközelebbi tanítványok értették meg Jézust "a legjobban", és ezért tudtak feltenni ilyen "ragyogó" kérdést! Mindenki más megértette a történetet és hazament! (A Mester és a közönség nevet.)
Jézus Krisztus azt válaszolta: "Én vagyok a földműves, és a föld, amit megművelek, szimbolizálja a világot! A jó magok azok, akik Istenhez tartoznak, hisznek Istenben és bennem. A gyomok a negatív és ördögi erők, amik Isten ellenségeihez tartoznak!
Azonban végül el fog jönni az aratás ideje. Bár a kétfajta mag együtt nő, hasonlóan néz ki, és keveredik növekedés közben, ez nem baj. Amikor mind felnő, meg tudjuk mondani, hogy melyik melyik."
Némi gondolkodás után úgy gondolom, hogy a beavatottaink vagy spirituális gyakorlóink mind hasonlóan néznek ki, amikor először elkezdenek gyakorolni. Kezdetben nem érzik ennek a fontosságát, ennélfogva nincs akkora hitük. Hisznek a Mesterben egy napig, és nem hisznek benne három napig. Pont olyanok, mint egy gabonamag és három gyommag keveréke. A Mestert követik egy napig, aztán a világot követik három napig.
Ma szerzetes tanítványokká akarnak válni és követni akarnak engem, de holnap haza akarnak menni, megházasodni vagy a szüleikkel lenni, a fiaikkal, vagy más kedves adósokkal, stb. Csak vonzódnak mindenfelé, és keményen küzdenek belül. Nem hallgatnak meg engem, de vitatkoznak. "Én hiszek a Mesterben. A Mester egy szent. De bárhogy is, el kell mennem. (A Mester nevet.) Azt fogom csinálni, amit akarok. Csak az a jó, amikor a saját fejemmel gondolkodok. Tudom, hogyan gondoskodjam az életemről, és tudom, mit kellene tennem."
Mind ilyenek. Azonban egy idő múlva ezt meg fogják bánni, és újra visszajönnek. De akkor újra el fognak hagyni és újra visszajönnek, sok időt elpocsékolva. De miután küzdenek egy ideig, megállapodnak és felismerik, hogy mi különbözőek vagyunk, mint a világi emberek, akik nem gyakorolnak spirituálisan. Amikor ezt tisztán látják, nagyon stabillá válnak, és még a villám se tehet bennük kárt.
Ha elolvassátok a Tainanban kiadott újságot, látni fogtok egy cikket egy emberről, aki nem a mi beavatottunk, de gyakorol spirituálisan. Sok ember gyakorolt spirituálisan előző életei során, és ebben az életben is gyakorolnak más módszereket. Így van egy kis tapasztalatuk. Ne beszéljünk arról, hogy az élményeik a végsők-e vagy sem, csak vannak élményeik. Ha valaki őszinte, lehetnek élményei.
Így amikor az az ember olvasta a könyvemet, ragyogó fényt látott. És amikor jött, hogy meghallgassa az előadásomat, sok mennyei lényt látott, akik velem együtt jöttek le a színpadra, azon a helyen, ahol az előadást tartottam. Elmesélt egy érdekes történetet is. Azt mondta, hogy észrevett egy nagy különbséget a beavatottak és a nem beavatottak között! A beavatottaknak mindnek volt fénye, legyen az fényes, homályos, vagy különböző színű. (A Mester és a közönség nevet.)
Miért nevettek? Azt gondoljátok, hogy aki nem beavatott, annak nincs fénye? Van! Néhányuknak barna vagy fekete színű. (A közönség nevet.) De csak a mi beavatottaink fénye volt különböző fényerejű és rezgésű. Mindannyiunknak volt fénye, de a nem beavatottak közül néhánynak egyáltalán nem volt fénye. Ezt mondta az a nem beavatott ember, és ez Tainanban történt.
Habár úgy nézünk ki, mint a közönséges emberek, és hasonlítunk hozzájuk, a mi láthatatlan erőnk és láthatatlan fényünk valóban különbözik! Én nem nézek ki másképp, mint ti, de néhány ember azt mondja, hogy hatalmas erőm van. Például tegnap az Au Lac-i ember, aki a citerán játszott, azt mondta, hogy nem tudott túl közel ülni hozzám, mert egy hatalmas erőt érzett. Mint egy nagy elektromos áram, ami kibírhatatlan volt a számára (de mások számára nem).
Volt egy ember Penghuban, aki elég jól gyakorolt spirituálisan, nem csak átlagosan. Így nagyon öntelt volt. Soha nem kapott senkitől beavatást, és soha nem hallgatott meg semmilyen előadást. Amikor odamentem, ő ezt már előre tudta, és látta a fényemet. Tetszett neki, és aztán eljött, hogy meghallgassa az előadásomat.
Egy nap ezt mondta nekem: "Mester, a te erőd ölni tud!" Megkérdeztem tőle, hogy miért. Azt mondta: "Van egy homályos dolog körülötted. Amikor közel jössz hozzám, úgy érzem, hogy ez ölni tud, és ez nyomasztó." Azt mondtam neki: "Ha nincsenek rossz szándékaid, nem lesz semmi bajod. Ez azért van, mert nem vagy tiszta." Vagyis a láthatatlan erő védelmet ad! Ő ezt megérezhette, mert kettőnknek különböző volt a rezgésszintje. Ha a rezgésszintünk hasonló lett volna, semmit nem érzett volna.
Amikor mi emberek együtt ülünk, kényelemben érezzük magunkat. De mit érzünk akkor, amikor állatokkal ülünk együtt? Például, el tudod képzelni, hogy egyedül ülsz kecskékkel, disznókkal, tehenekkel és csirkékkel körülvéve? Különböző szagokat éreznél, és a légkör is más lenne.
Nos, ha mi spirituális gyakorlók hosszú ideje valóban gyakoroljuk a Quan Yin Módszert, akkor nincs nagy egónk. Amikor a szintünk magasabb, az egónk nem tud létezni. Még ha létezik is, nem éreznénk, hogy milyen nagyszerűek vagyunk. Úgy nézünk ki, mint mások. Fokozatosan meg fogjuk tudni, hogy különbözőek vagyunk. Azonban nincs semmink, amit megragadhatnánk, bebizonyíthatnánk, vagy elmondhatnánk másoknak. Ezért áll az a Szív Szútrában, hogy "Nincs semmi, ami felismerhető, és azt sem mondhatjuk, hogy elértük az Igazságot."
Amikor egy magas szinten meditálunk, még testünk sincs, beszédünk, vagy gondolataink. Ezért hogyan tud az egónk létezni akkor, amikor a testünk nem létezik? És hogyan birtokolhatunk bármit, ha a testünk nem létezik? Ezért nem rossz gyakorolni ezt a módszert. (Taps.)
Minél többet gyakorolunk, annál kevesebb egónk lesz; minél többet gyakorolunk, annál kevesebbet kapunk. Azonban nem arról van szó, hogy semmink sincs, hanem arról, hogy nincs semmink, amire büszkék lehetünk. Minél többet gyakorolunk, annál nyugodtabbakká válunk; minél többet gyakorolunk, annál kevesebb terhünk lesz; és minél többet gyakorolunk, annál kevesebbet kell beszélnünk róla. Akik nem gyakorolnak annyit, azok többet beszélnek, míg akik többet gyakorolnak, azok kevesebbet beszélnek. Ezért mondta azt Lao-Ce, hogy "Akiben van bölcsesség, az nem beszél, míg aki beszél, abban nincs bölcsesség." Ezért nagyon biztonságos ezt a Quan Yin Módszert gyakorolnunk. Azonkívül ez a módszer nagyon egyszerű, nem bonyolult.

divine-grace-PO-104.jpg