Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde,
Santimen 7 napos elvonulás, Formosa
1990. április 1.
(eredetileg kínaiul, teljes terjedelmében)
Brahma Hálója
Spirituális gyakorlóként sok emberen segíthettek. Bárki, aki kapcsolatban van veletek, az velem is kapcsolatban van. Bárki, aki velem kapcsolatban van, az a hatalmas spirituális renddel van kapcsolatban. Nem egyedül dolgozom; sok kollégám van a mennyekben és a földön. Összeköttetésben állunk egymással, mint egy hálózatban. Ezért az egyikünkkel meglévő kapcsolat az egész csoportra kiterjed. Például egyesek közlekedési balesetben vagy merénylet által meghalhatnak, vagy öngyilkosok lesznek. Amikor nehézségbe ütköznek, mégis megmenekülnek és egy másik szférába kerülnek, csak mert láttak egyszer téged, találkoztak vagy kapcsolatban voltak veled, vagy hallották a Mester nevét. (Taps)
Mi történik velük, miután megmenekülnek? Más a sorsuk, mint a többi szerencsétlen emberé! Egy speciális helyen fognak gondoskodni róluk, mint ahogy egy kórházban speciális orvosok és nővérek kezelnek. A helyzet hasonlít arra, mint amikor valaki egy balesetben megsérül. Ha van ott telefon, akkor aki észreveszi, az mentőért felhívja a kórházat. A sebesülttel besietnek a kórházba, hogy újraélesszék. Ugyanígy menekülnek meg azok is, akik velünk, - a spirituális gyakorlókkal - vannak kapcsolatban. Haláluk pillanatában az angyalok jönnek üdvözölni őket, vagy az egyéni helyzettől függően egy különleges valaki is jöhet, hogy elvigye őket.
A mi dolgozóink sokan vannak és arra lettek kijelölve, hogy a különböző okokból elhunyt emberek lelkeit fogadják: katasztrófák és gyilkosságok halottait, öngyilkosokat, vagy akik normális halállal halnak meg. Egyesek arra specializálódtak, hogy a Buddha nevének ismételgetését gyakorlókat fogadják, vagy azokat, akik a magasabb spirituális gyakorlókra vigyáztak. Senkit sem hanyagolnak el. Csak megnyomjuk a helyzetnek megfelelő gombot, aztán jön valaki fogadni titeket. Nagyon kényelmes. A "Brahma hálója" rendkívül hatalmas és senkiről se feledkezik el. Azonban ha nincs kapcsolatotok semmilyen spirituális gyakorlóval, vagy nem folytattatok spirituális gyakorlatokat, akkor lehet, hogy mellőzve lesztek. Senki sem fog törődni veletek és évmilliókig fogtok hiába szenvedni! A pokolra jutó embereknek vagy a magányos lelkeknek soha semmilyen kapcsolatuk nem volt spirituális gyakorlókkal.
A különböző élőlényeket különböző dimenziókban kezelik. Emberi lények nemcsak ezen a bolygón élnek; kapcsolódunk a mennyekhez és a földhöz. Mielőtt Buddhává válnánk, a menny és a föld is vigyázni fog ránk. Azonban először kapcsolatba kell velük kerülnünk. Ha nem, akkor mintha egyedül élnénk egy távoli faluban telefon, elektromosság, barátok vagy szomszédok nélkül. Ha meghalunk, a holttestünket csak nagyon sokára fogják megtalálni.
A Teremtő Gondoskodási rendszere
Tudjuk, hogy a társadalomban van egy nagyon hatékony gondoskodási rendszer. Például amikor betegek vagyunk, a szomszédunk el fog minket küldeni a kórházba. Egy telefonhívásra az orvos vagy nővér házhoz fog jönni, vagy egy mentő fog a kórházba vinni. De lehet, hogy ez a rendszer nem tudna rólunk, ha egyedül élnénk, és nem lennének barátaink. Senki sem tudja, hogy betegek vagyunk, talán mert nincs otthon telefonunk, vagy mert túl gyengék vagyunk, túl öregek vagy túl betegek ahhoz, hogy vigyázzunk magunkra. Ezért nem vesznek észre minket. Nem arról van szó, hogy a rendszer nem törődik velünk, vagy hogy a kormány elmulasztotta felállítani a sürgős betegeket kezelő rendszert. Ehhez hasonlóan a Teremtő is sok rendszert hozott létre. Az általa elért szinttől függően minden egyes spirituális gyakorlónak saját speciális kötelessége van. Még miután elhagyják ezt a testet és a mennyekbe mennek, akkor is van kötelességük. Képességeik és spirituális tudásuk szerinti munkára lesznek kijelölve. Miután Buddhává váltunk, választhatunk, hogy dolgozunk-e vagy nem. Azelőtt mindenkinek megvan a saját kötelessége és dolgoznunk kell, hogy felemeljük magunkat. Valójában nemcsak azért dolgozunk, hogy magunkat felemeljük. Spirituális gyakorlóként miután felmentünk a mennyekbe, sajnálni fogjuk ezt a szenvedő világot, és nagyon akarunk segíteni. Önként segítünk; soha senki nem kényszerít minket. Egyébként a munkánkból mi is hasznot húzunk. Több áldást szerzünk és fejlődési szintünk magasabb lesz. E munkában való részvétel nélkül az áldásaink egy idő után ki fognak merülni, és le fogunk zuhanni, hogy emberi lényként szenvedjünk újra. Még a pokolba is zuhanhatunk, vagy válhatunk állattá, rovarrá, békává és mindenféle élőlénnyé.
Ebben a mennyei rendszerben dolgozva mintha mi is be lennénk biztosítva. Másokért dolgozni az annyi, mintha magunkért dolgoznánk; ugyanez a helyzet ebben a világban is. Ezért mondom gyakran, hogy másokat szolgálni ugyanaz, mint magunkat szolgálni. Soha ne gondoljátok, hogy az embereket segítjük. Lehetőséget kaptunk, hogy érdemeket szerezzünk. De ne gondoljatok még az érdemekre sem! Ezek majd maguktól jönnek; kevesebb lesz, ha gondoltok rájuk.
Mindenféle munkatársunk van, olyan sokan, hogy kitöltik a világegyetemet. Rengeteget segítenek a világnak! De csak akkor tudnak segíteni, miután meghaltunk. A halálunk után nincs többé fizikai testünk és agyunk, így könnyebben segítenek nekünk. Más környezetben, a segítséget közvetlen tőlük kapva hinni fogunk. Most a fizikai testtel ebben a világban élve más helyzetben vagyunk. Hogy hihetjük el, még ha jön is néhány lény fentről és mondanak nekünk dolgokat a jövőről? Nekünk itt a földön mind furcsák azok a szintek, világok és lények, amikről beszélnek; ezért ezt nehéz elhinnünk. A szentírások gyakran említenek különböző világokat. Nagyon sok van, mert minden egyes világnak sajátos funkciója van. De ha csak a halálunk után tudnak segíteni, ez a számukra túl fárasztó és terhes lenne! Oly sokan halnak meg nap mint nap. Néhányan még a haláluk után is ragaszkodnak a rossz gondolataikhoz, megtagadják a változást, és nagyon nehézzé teszik a mennyei lények munkáját! Az emberek tanítása a mennyben egy nagyon lassú folyamat. Ezért néhány lénynek fel kell áldoznia magát; ők jönnek erre a világra, arra tanítva az embereket, hogy változtassák meg a gondolkodásmódjukat és kerüljenek kapcsolatba az életmentő erejükkel. Akkor az emberek megmenthetik magukat, és sok problémát megspórolnak a mennyei lényeknek. Továbbá az önjavító folyamaton keresztül a világ légkörét is javítják. Mivel kapcsolatban vannak azokkal, akik már kijavítódtak, ezért már nem kell többé átesniük a javításon a mennyben, vagy legalábbis nem fognak kiesni az életmentő hálóból. Ezért a földön folyó munka a legfontosabb.
Ősidők óta sok Buddha és Boddhiszattva áldozta fel magát eljőve, hogy szenvedésünkben és fájdalmunkban részt vállaljanak. Ugyanolyan értelmetlenül cselekednek, mint mi, és ugyanazt a lélek nélküli, ízetlen ételt eszik, mint mi. Unalmas életet élnek velünk, csakhogy emlékeztessenek arra, hogy kezdjük el javítani magunkat, mialatt itt vagyunk.
Amikor valaki kijavítja magát, annak sokan látják hasznát! Néhány orvos és nővér csak a kórházban dolgozik és a betegségektől és fájdalomtól szenvedő betegeket kezelik. Csak akkor kezelnek, amikor a beteg odajön hozzájuk. Néhány kollégájuk lélekben önfeláldozóbb. Az elmaradott és szegény területekre mennek, hogy ott tanítsák az embereket. Magukkal viszik a gyógyászati eszközöket, és arra tanítják az embereket, hogyan adjanak oltásokat, hogyan törődjenek a saját higiéniájukkal, és hogyan védekezzenek a betegségekkel szemben. Miközben enyhítik az emberek szenvedését és fájdalmát, a kórházi kollégáiknak is sok kemény munkát takarítanak meg. Hasonlóképpen, néhány Buddha és Boddhiszattva is azért jön ide, hogy a problémát a gyökerétől gyógyítsák. Amikor a mi világunk beteg, ez az egész világegyetemnek gondot okoz. Ha egészségesek vagyunk, az univerzum megkönnyebbültnek fogja érezni magát. A mennyei lények kisebb terhet fognak viselni, mert mi is segítünk itt. Ha nincs kapcsolatuk a földön, akkor a mennyekből nem tudnak segítséget nyújtani, még ha szeretnének is. Mint ahogy épp mondtam, a rendszer nem tud vigyázni arra, aki magányos, öngyilkosságot követett el vagy spirituálisan mérgezett, ha nincs kapcsolata spirituális gyakorlókkal. Nem tudják őt felvenni; el fogják őt veszíteni! Ami még rosszabb, hogy be fog ragadni egy nagyon mély helyre és a megmentése nagyon hosszú időbe telik. Így ez túl lassú lesz. Ha az illetőnek van kapcsolata spirituális gyakorlókkal, akkor a "hálóba" fog esni és könnyen megmenekül; mert a kapcsolat létrejött! Pont, mint ahogy a neveteket a telefonkönyvben megkeresve, vagy az autótok rendszámát ellenőrizve megtalálhatom a címeteket. Nagyon könnyű!
Tehát nemcsak azért gyakorlunk, hogy magunknak hasznot hajtsunk. Sok embernek érezhetően a hasznára leszünk, bárkinek, aki kapcsolatban van velünk. Ezért a Quan Yin Módszerrel való meditálás nagyon fontos. Lényeges, hogy megkapjuk a beavatást Mestertől, de a kommunikációs rendszer fenntartása is fontos. A meditálás a legfontosabb! Ne bánjátok, ha valamilyen erkölcsi vagy szokásbeli dologgal nem vagytok teljesen tisztában. Vegyétek könnyedén, semmi komoly, csak talán a szívetekben fogjátok kényelmetlenül érezni magatokat. Nem fogtok lealacsonyodni; a Mester környezetében nem fogtok nagyon mélyre zuhanni. Sokkal jobban fogjátok érezni magatokat, ha a tudatotok harmóniában van. Nem tudunk spirituálisan gyakorolni, ha túl sok konfliktusunk van a társadalmi szokásokkal. A bizonytalan tudat hatással lesz a spirituális gyakorlásunkra. Nem tudunk stabilan meditálni és a bűntudat érzése addig nyomaszt, amíg nem tudjuk többé elviselni. Ha ezt nem bírjuk ki, akkor lehetetlen egy magas szintet elérnünk. Bölcsességünk nem tud fejlődni, ha tudatunkban pesszimisták vagyunk. Ezért csak annyira törődjünk ezekkel az erkölcsi kérdésekkel, amennyire tőlünk telik, és ne okoljuk magunkat túl sokat. Azok nem igazán olyan komolyak. Úgy értem, hogy az összes világi elmélet, erkölcstan, szabály, szentírás és vallás nem igazán felsőbbrendű. Minél inkább távol tartjuk magunkat tőlük, annál jobb. Csak tegyük meg a tőlünk telhető legjobbat, hogy harmóniában legyünk, de ne nagyon merüljünk el bennük. Különben nem tudunk áttörni és egy csomó lesz a szívünkben - még mindig ahhoz ragaszkodva, hogy mi a jó vagy mi a rossz. De mielőtt ezt meg tudjátok tenni, legyetek odaadóak! Szorgalmasan elmélkedjetek a Hangon, meditáljatok többet és legyetek bátrak; később fel fogjátok ismerni.
Mint emberi lények, ha nincs bölcsességünk és spirituálisan nem gyakorlunk, akkor többé-kevésbé olyanok vagyunk, mint egy állat! Kétfajta hatást kaphatunk, egy alacsonyrendűt és egy felsőbbrendűt. Amikor összeköttetésben és kapcsolatban vagyunk a legfelsőbb eszménnyel, akkor a felsőbbrendű oldalon állunk. Onnan küldünk ki fényt, hogy megvilágítsa e testet. Ez a világra is hatással lesz és kapcsolatban lesz vele.
Ha gyakoroljuk a Quan Yin Módszert, akkor erről az oldalról kapcsolatban állunk a másik oldallal és fogadhatjuk a föntről küldött legfelsőbb erőt. Akik nem gyakorolják a Quan Yin Módszert, azokra leginkább a társadalomból vagy az alacsonyabb világokból, például az asztrális szintről jövő alacsonyrendű aspektusok hatnak. Legtöbb imájuk ezért nem tudja elérni Istent. Az imájukat az alacsonyabb dimenziók lényei elfogják, és aztán ők fognak segíteni. Segítenek, de csekély szolgálatukért cserébe az emberek nagyon sokkal fognak tartozni. Amikor ezek az emberek meghalnak, elviszik őket a saját világukba, hogy ellenőrizzék, rabszolgákká, szolgákká tegyék őket. Még amikor emberként vissza is térnek ebbe a világba, e kapcsolat miatt ismét elkapják őket. Így születnek újra az emberek a három birodalmon belül.
Túldicsértem őket mindhárom világ említésével! Legtöbbjük csak az asztrális lényekkel akad össze, bár vannak felsőbb és alacsonyabb rendű asztrális lények is. Még a spirituális gyakorlók sem kivételek. Csak a Quan Yin Módszer gyakorlásával juthatunk túl ezen a domináns erőn, és érhetjük el az azon túl lévő Legfelsőbb Erőt.
Miért látjátok a Fényt a beavatáskor? Miért látjátok továbbra is a Fényt és érzitek magatokat nagyon kényelmesen és megmentve? Mert a Mester eltörölte az előző életeitekben általatok összegyűjtött és bennetek rögzült alacsony szintű hatásokat. A Mester a Legfelsőbb Erővel is összeköt titeket. Attól a naptól fogva nem vagytok többé kitéve az alacsony rendű hatásoknak, hanem csak a legfelsőbb rendűeknek.
Miért találkozunk gyakran tesztekkel a beavatás előtt vagy után, vagy még a beavatás ideje alatt is? Nem a Mester tesztel minket; ezek az alacsonyrendű lényektől jövő hatások. Féltékenyek. A legsúlyosabb akadályok általában a beavatás előtt jönnek. Már az fantasztikus, hogy az emberek el tudnak jönni a beavatásra! Azáltal, hogy sok dolog megtörténik, a negatív erő nagyon sok akadályt hoz létre az úton. A beavatás után még mindig sok az akadály, mert mérgesek. Tudják, hogy többé nem kaphatnak el minket, mégis nagy zajt csapnak. A rokonainkat és barátainkat fogják használni, hogy zavarjanak minket és akadályozzák a spirituális gyakorlásunkat. Kétkedővé tesznek minket a módszerben, a Mesterünkben és gyakorlótársainkban is. Csak a rossz oldalt engedik meglátnunk, a jó oldalt nem. Még a jó dolgokat is rossznak láthatjuk. Bár előző hatásainktól megtisztultunk, egy gyenge árnyalat megmarad. Amikor hasonló helyzetbe kerülünk, ismét előjöhet.
Ha az Igazság keresésében nem vagyunk igazán őszinték, akkor az alsóbbrendű erők ismét jönni fognak, hogy megragadjanak és zavarjanak minket. Nem akarnak tényleg elfogni minket, de újra ellenőrizni akarnak. Még épp csak "elkezdik"', és mi máris nagy fájdalmat és nyugtalanságot érzünk. Elképzelhetitek, hogy mennyivel rosszabb lenne, ha tényleg sikerülne elragadniuk minket. Csak ostromolnak minket és máris milyen nagy bajban vagyunk.
Legjobb, ha magunkra támaszkodunk
A legtöbb ember megkaphatja azt, amiért imádkozik. De ez attól is függ, hogy milyenfajta erővel vagytok kapcsolatban. Az életmentő hálózathoz vagy rendhez tartozó minden irány és idő szentjei, az angyalok vagy Maha-Boddhiszattvák mindig a közelünkben vannak; de ugyanígy a negatív erő gonosz lényei is. Attól függ, melyik oldalhoz imádkozunk, a segítséget is attól az oldaltól fogjuk kapni. A legtöbb ember az alacsonyabb rendű lényektől kapja az "áldást", mert nincsenek kapcsolatban a Legfelsőbb Erővel.
Ezért nekünk mindig az életmentő erőre kell gondolnunk. De ha az emberek nagyon őszinték és el is érik a felsőbbrendű erőt, az még mindig nem Isten! Ezek csak a mennybéli munkások, akik válaszolnak az emberek imáira. Az Isten-erő bennünk van, és az a legjobb, ha ezzel az erővel vagyunk kapcsolatban. Különben bármikor is imádkozunk, másokra támaszkodunk, nem saját magunkra.
Beavatáskor kapcsolatba kerülünk ezzel az erővel. Ezért mindig emlékeznünk kell Rá, a Legfelsőbb Erőnkre, a Legfelsőbb Mesterre - saját Megvilágosodott Mesterünkre, bölcsességünkre. Ha nem, akkor vagy a jó, vagy a rossz erő ellenőriz minket. Még ha a jó erő segít is minket, nem segíthet sokat. A legtöbb, amit tehet, hogy segít, hogy több pénzt keressünk és elkerüljük a kisebb szerencsétlenségeket. De ha kikerülünk néhány kisebb balesetet, azt előbb vagy utóbb ki kell egyenlítenünk; csak idő kérdése! Több pénzt keresünk ma, elveszítünk belőle holnap, jövőre vagy a következő életben. Nem kerülhetjük ki a karma törvényét, így mindent ki kell egyenlítenünk. Ez másképp van, ha beavatottak vagyunk. Igazán megkapjuk amit akarunk, mert ezt a Legfelsőbb Erőtől kapjuk. A Legfelsőbb Erő korlátlan és mindenható, így soha nem tudjuk kimeríteni. Bármit is kaptunk Tőle, nem fogja visszavenni. Ha a jó erőtől kapjuk meg amit akarunk, végül vissza kell fizetnünk. Katasztrofális, ha ezt a rossz erőtől kapjátok, mert az magas kamatot számít fel.
Így jobb, ha a beavatottak semmiért sem imádkoznak. Mit tennénk, ha a rossz erő meghallja az imánkat és jön segíteni? Még ha a jó erő hallja is meg az imánkat, tőlük is gondot okoz a segítséget elfogadnunk. Még mindig tartozunk nekik valamivel. A legjobb a Legfelsőbb Mesterhez imádkoznunk - saját Legnagyobb Erőnkhöz, vagy Istenhez. De jobb, ha nem imádkozunk anyagi dolgokért. Mivel a legtöbb ember imádkozik és elfogad segítséget a jó vagy a rossz erőktől, ezek az erők haláluk után is folytatják a segítségadást, attól függően, hogy melyikkel léptek kapcsolatba.
Nekünk beavatottaknak nem kell imádkoznunk, vagy bármit is kérnünk. A hatalmas bölcsesség - a bennünk lévő Legfelsőbb Mester - vigyázni fog ránk. A benső Mester jól fog ránk vigyázni. Jobb, ha semmiért sem imádkozunk, és csak élünk napról napra. Csak meditálunk mindennap, és imádkozunk, hogy nagyobb hitünk legyen, és gyorsan elérjük a hatalmas bölcsességet. Ne imádkozzatok más anyagi dolgokért. A spirituális gyakorlók minden bizonnyal nem fognak éhen halni!
