Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény és hang meditációval

Article Index

<< Tartalomjegyzék

 

Nemrég azt kérdezte tőlem valaki, "Isten olyan hatalmas, miért idéz elő mégis oly sok szenvedést?" A szenvedést nem Isten idézte elő, a saját emberi fejünk az, ami mindezt okozta. Nem Isten készít fegyvereket. Isten soha nem készített atombombákat. Mi vagyunk azok, akik mindezt a saját kezünkkel csináljuk. Úgyhogy, ha ezt abbahagyjuk, nem lesz több szenvedés. Mi vagyunk azok, akik nem osztjuk meg a javainkat a szegény szomszédunkkal. Mi vagyunk azok, akik nem vagyunk elég szorgalmasak az igazság terjesztésében, a szeretet, a jótékonyság, a kitartás, a türelem, és az együttérzés üzenetének terjesztésében, hogy ezeket mások is meghallhassák.

Isten csak szépséget teremt. Isten nekünk teremtette a virágokat, hogy nézzük őket. Ő teremtette a napot, hogy melegítsen minket, hogy fényt sugározzon a világra. Ő teremtette az esőt, hogy megtermékenyítse a vetésünket. Isten soha nem készít romboló eszközöket. Saját cselekedeteink, saját negatív légkörünk az, amely mindezeket a katasztrófákat ránk hozza.
Ha egyszer megértjük, mitől szenvedünk, meg tudjuk változtatni. Csak, ha nem értjük, akkor folytatjuk. Hasonlóan, mint mikor az orvos diagnózist állapít meg és tudja, hogy mi a baj, akkor meg tudja gyógyítani. De a legfontosabb az, hogy magának a betegnek kellene tudnia, hogyan élje az életét, hogy sokáig egészséges maradjon. Ahhoz, hogy testileg egészségesek maradjunk, ismernünk kellene néhány higiéniai szabályt. Tudnunk kellene, hogy milyen ételt együnk, milyen gyakorlatokat folytassunk, hogy megelőzhessük a legtöbb betegséget. Ahhoz, hogy lélekben egészségesek maradjunk, tudnunk kellene, hogy mi Isten törvénye, mi a Természet törvénye. Ezt tudnunk kellene, hogy egészségesek maradjunk bölcsességben és "Isten-szerűvé" váljunk, mert Isten az embert a maga képmására teremtette.

Sokszor elfogultak vagyunk, sok előítélettel rendelkezünk az életről, a megvilágosodásról, a vallásról és arról, hogyan kellene élnünk, hogyan kellene a vallásos embereknek viselkedniük, hogyan kellene élnie egy megvilágosodott mesternek, hogyan kellene öltözködnie, ennie, sőt még beszélnie is. Nekem is sok előítéletem volt azelőtt, és még a megvilágosodás után is. Azelőtt természetesen több, aztán egy kis megvilágosodás után kevesebb, és minden nappal egyre kevesebb lesz. Isten mindennap egyre szerényebbé változtatott, amíg Isten gondolatát kivéve nem maradt saját gondolatom. Teljes mértékben azt kell tennem, amit Ő akar. A hibáimból kellett tanulnom, ugyanúgy, mint nektek.

Minél többet tudunk, annál kevésbé értjük meg. Nem értjük meg az igazi bölcsességet, mert túl sok evilági tudást gyűjtünk össze. Szóval ez a mi mozgalmas létezésünk. Túl büszkék vagyunk az egyetemi doktori fokozatunkra, vagy bármely tudásra, amit ezen a világon szerzünk meg, és elfelejtjük, hogy mi ennél sokkal-sokkal nagyobbak vagyunk. Valójában, mikor túl büszkék vagyunk, az azt jelenti, hogy lenézzük saját magunkat, mert mi ennél még többek vagyunk. Természetesen ennek a világnak az ismerete nem akadálya a spirituális bölcsességnek, de ha ragaszkodunk hozzá, akkor bajba kerülünk.

Ahogy lelki érettségünk növekszik, úgy válunk egyre nyugodtabbá és higgadtabbá gondolkodásunkban és életfelfogásunkban. Úgyhogy, az emberek csak jönnek hozzánk és kérdeznek. Mindig megteszek minden tőlem telhetőt, hogy kielégítsem őket. És néhányuknak mégis nehéz megértenie a válaszokat, mindkettőnk legjobb szándéka ellenére is. Azért, mert korlátozott felfogó képességünket próbáljuk arra használni, hogy megértsünk valamit, ami túl van ezen. Azelőtt nekem is megvoltak ezek a kérdéseim, úgyhogy nagyon jól megértem, bárki jön hozzánk ezekkel. Úgy tűnik, hogy soha nem elég nekik a válaszokból. Ez az, ahogy a tudatunk működik. Mindig kíváncsinak érezzük magunkat, mert a tudatunk mindig kíváncsi. Sok információt összegyűjt naponta, akár jót, akár rosszat, mert a tudatnak nincs meg a megkülönböztető ereje. Ettől a kíváncsi tudattól származik a legtöbb szenvedésünk, elégedetlenségünk, előítéletünk és az, hogy sokszor különbözőnek tekintjük magunkat az élet egyéb dolgaitól. Ez a tudat minden információt befogad, birtokol és sajátjának tekint.

Úgyhogy óvatosnak kellene lennünk, hogy mit olvasunk és mit hallgatunk, mert ha nem válogatunk, használva az ítélőképességünket, akkor minden második ember ötlete és filozófiája, - ami néha nem korrekt - berögződik a tudatunkba, és a sajátunkká válik. Azt gondoljuk, hogy mi vagyunk azok, akik így gondolkodunk, akik ezt elfogadjuk. Később, amikor más információ jön, ami pontosabb és a javunkra válna, elutasítjuk, vagy kételkedünk benne, mert korábban már rögzítettünk egy elméletet, ami az utóbbival ellentétesnek tűnik. Úgyhogy mielőtt bármit is befogadnánk, de legkésőbb azután meg kellene vizsgálnunk, vajon ezeknek az elméleteknek, tanításoknak és ideáloknak van-e bármi haszna a mindennapi életünkben, vagy lelki fejlődésünkben. Különben nagyon sok gondunk lesz az elképzelések, csoportok, és különböző gondolkodási rendszerek közti küzdelemben.

Ha azt gondoljuk, hogy már jók vagy kiválóak vagyunk, lehet, hogy a tudatunk csap be. A tudat szereti a dicsőséget, szereti a dicséretet, szeret képzelődni, azt gondolja, hogy jók vagyunk. Ezzel szemben, a tudat le is alacsonyít minket. Depresszióba és kisebbrendűségi komplexusba süllyeszthet, és a dicsőségünket is elcsenheti tőlünk.

Néha azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a cselekvők ezen a világon, és ezért minden terhet a vállunkra veszünk. Így aztán kifulladunk és semmit sem fejezünk be. Ha a megvilágosodás birtokába jutunk, tudjuk, hogy mire használjuk. Ha tudjuk, hogy hogyan használjuk a legnagyobb erőt, - ami már bennünk van, amiből származunk, és amibe vissza is térünk, amiben éljük az életeinket, - akkor kevesebb kétségben lesz részünk, minden nappal egyre kevesebben, amíg semmi kétely nem marad a szívünkben, csak teljesítjük a Mindenható akaratát. Jézus Krisztus is említette, hogy "Én cselekszem, igen, de nem én, hanem az Atya bennem, aki cselekszik" (János 14.10). És a hinduizmus mindig említi, "Nem én, hanem Ő".
Megvilágosodás előtt persze a tudatom tele volt kritikával. Rokonszenv és ellenszenv volt bennem, hogy másoknak hogyan kellene élniük az életüket. Megvolt a véleményem sok mindenről ezen a világon, habár ez nem az én dolgom volt, engem nem bántottak, és abszolút semmi közöm nem volt hozzájuk. Még azt is megkockáztattam, hogy kritizáltam őket, megpróbáltam a dolgokat a helyükre tenni. Ez az, ahogy elfoglaljuk magunkat, a saját életünkkel. Miután így elfáradtam a világ kritizálásában és abban, hogy megpróbáltam a többieket megjavítani, ráeszméltem, hogy én vagyok az egyetlen, akinek jobbá kell válnia, és minden más rendben lesz. Isten úgy rendezte el, hogy a saját hibáinkon, leckéken és más emberek példáin keresztül tanuljunk. Azt hiszem, ezért mondja a régi kínai közmondás, hogy amikor két vagy három emberrel sétálunk, közülük egy, legalább egy, a tanítónk lesz, vagy érdemes arra, hogy a tanítónk legyen. Ez az az igazság, amit mostanáig megtanultam. Mert más emberek hibái is előhoznak valamit az emlékezetünkből. Emlékeztetnek minket valamire, amit talán a múltban tettünk, és amit soha nem lenne szabad elfelejtenünk. Tanulnunk kellene belőlük, hogy jobbá váljunk, és soha nem lenne szabad másokat kritizálnunk.

De azt mondom neked, bocsáss meg magadnak. Mindenkor bocsáss meg magadnak. Bármit is teszel, csak ajánld fel Istennek, és hagyd, hogy úgy legyen, bármi is az eredmény. Mert mi egyébként sem a test vagyunk. Nem mi cselekszünk. Mi semmit sem végzünk el ezen a világon. Még ha mi lennénk is: tegyük fel, hogy mi vagyunk, akkor is meg kell bocsátanunk magunknak. Meg kell magunknak bocsátanunk, amikor hibát követünk el, vagy amikor nem tudunk uralkodni a szokásainkon, például: idegességünkön, néha kapzsiságunkon, vagy kéjvágyó gondolatainkon. Ezek a dolgok a körülményekből is fakadnak. Ez nem a valódi önmagunk, ez nem igazán a lélek, aki mindezeket kívánja. Úgyhogy amikor mérgesek vagyunk magunkra, csak a szokásainkra kellene haragudnunk, a felhalmozódott szokásainkra. Vagy a helyzetet is hibáztathatjuk, de nem a legfelsőbb bölcsességet, valódi önmagunkat, mert valódi önmagunk soha nem téved, soha nem követ el semmi hibát.

Kérdés: Hogyan szabadíthatjuk meg magunkat a szenvedéstől, a fájdalmas érzésektől, akkor, ha nagyon meg szeretnénk szabadulni a minket körülvevő életektől, körülményektől? Olyan nehéz ezt átlátni az emberek miatt, akikhez ragaszkodunk. Még ha tudjuk is, hogy az élet több, mint csak saját magunk és valakinek a szeretete, akit nem tudunk elereszteni.

Mester: Csak bocsáss meg magadnak és próbáld meg újra. Néha, bizonyos körülmények között uralkodni tudunk magunkon, de csak nagy erőfeszítések árán. Máskor nem akarunk, vagy nem tudunk uralkodni magunkon. Mindenesetre csak tedd azt, ami neked abban a pillanatban jó. Ne aggódj sokat az érzelmeid miatt. Azok csak hullámok az óceán felszínén. Az nem az óceán hibája. A szél, a föld forgása az, ami a hullámokat gerjeszti. Úgyhogy az óceán nem hibáztathatja folyton saját magát, mondván, hogy ő hozza létre a hullámokat, és így gondot okoz a hajóknak és az embereknek. Nem tud változtatni rajta.

K: Te hogyan szabadulsz meg a rossz gondolatoktól?

M: Igen, ez nehéz. Használnod kell a veled született erőt. Gyakorolnod kell a Quan Yin módszert, és akkor természetesen, tisztává válsz. Aztán már nem kell úgy küzdenünk. Mindennap a fényt és a hangot használjuk, hogy megtisztítsanak, hogy megfürdessenek. De van egyfajta ellenőrzés is, egy spirituális napló. Naponta megvizsgálod magad, hogy mennyivel lettél tisztább aznap beszédben, testben és tudatban. Látod a saját fejlődésedet.

K: Mi az idegesség, miért forrong bennünk, és hogyan vezessük le?

M: Néha segít, ha kifelé vezeted le. Néha férj és feleség, vagy szülők és gyerekek között van egyfajta feszültség, és miután ezt együtt tisztázzátok, ezzel a levegőt is megtisztítjátok. Ez szintén hasznos. Bármi, ami természetesen jön, csak hagyd, hogy megtörténjen. Ha nem tudsz ellenőrzést gyakorolni felette, vagy nem tudod teljesen uralni, csak próbáld meg, hogy ne légy gyűlölettel teli. Csak fejezd ki a tőled telhető legjobb módon, amit érzel. Mert a túl sok lenyelt idegesség a testben néha betegséget szül. Úgyhogy,a legjobb az, ha először is megszerezzük az isteni erényeket, aztán az összes szenvedély, mint idegesség, kapzsiság, vagy ragaszkodás, majd lassanként alábbhagy.

K: Hogyan magyaráznád, vagy határoznád meg a félelmet?

M: A félelem oka az Istenben való hit hiánya. Ha mindig érzékeled Isten jelenlétét mindenhol és minden helyzetben, akkor nincs benned félelem. 22

K: Hogyan kezelted az egó elvesztésével járó félelmet?

M: Nem emlékszem, hogyan kezeltem. Csak természetesen eltűnik. Istennel kapcsolatba lépve és vele eggyé válva, természetszerűen egyre kevésbé vagy saját magad. Lassan, lassan az egó el fog távozni. Ez minden . Nem foglalkozom vele. Ha foglalkozni kell vele, az nehéz ügy, mert az egó nagyon nagy. Ezért hadd foglalkozzon vele Isten. A mi módszerünk gyakorlása után egyre kevésbé vagy saját magad, és aztán egyre nagyobbá és nagyobbá válsz. Ez egy Istentől származó ellentmondás, ami nem azért van, hogy mi megértsük.

K: Kedves Mester, mindig elkövetem ugyanazokat a hibákat, amiket nem akarok elkövetni. Úgy érzem, hogy belül kettő van belőlem, egy jó és egy rossz. Hogyan állíthatom ezt meg?

M: Nos, talán ez az a kiegyensúlyozott arány az életedben, amit meg kell tanulnod. Valójában nem lehetünk folyton-folyvást túl jók. Össze fogsz omlani! Láttad az embert a cirkuszban, ahogy a kötélen sétál? Egyszer az egyik oldalra kell dőlnie, aztán a másikra. Érted, mire gondolok? Egyik pillanatban erre az oldalra hajlik, a másik pillanatban a másik oldalra dől. Különben, ha csak úgy megy, le fog esni. Akárhogy is, ennek az életnek két oldala van, az egyik a pozitív és a másik a negatív; az egyik a boldogság, a másik a szenvedés. Néha nem tudjuk kikerülni, hogy ne hajoljunk az egyik oldalról a másikra. Ez van! Bocsáss meg magadnak. Próbálkozz, ha tudsz. Ha nem, bocsáss meg magadnak.

K: Miért van részünk olyan sok balszerencsében és nehézségben? Isten által van ez így elrendezve?

M: Nem, hanem, azért mert mi ezen a világon élünk, ahol van hatás és ellenhatás. Kiváltunk egy egyedi okot és hatást, emellett van kollektív hatás az egész társadalom részéről, és a teljes légkör által. A negatív energia baleseteket, katasztrófákat, természeti csapásokat, betegségeket stb. vált ki. A negatív energia hibás gondolatainkból, hibás cselekedeteinkből, hibás beszédünkből származik. Minden energiát hordoz. Ezért beszédben, cselekedetben és gondolkodásban tisztának kell lennünk. Ezért javasoljuk az Öt szabályt és a vegetáriánus étrendet, hogy tisztítsuk a környezetünket.

K: Hogyan magyarázod a nemi erőszakot, a rákot, a baleseteket?

M: Karma, ok és okozat. "Amint vetsz, úgy aratsz" (Galata. 6.7). Nem látunk nagyon messze a múltba. Ezért hibáztatjuk a jelent. Semmi sem történik ok nélkül, még ha néha nem is teljesen a mi hibánk. Ez a világ nagyon szomorú. Ezért kell megtalálnunk a kivezető utat. Épp úgy, mint mikor az autópályán vezetsz, és ha nem találod meg a kijáratot, az autódból kifogyhat a benzin, vagy balesetet szenvedsz, mert valaki beléd szalad.

K: Ha valaki behatol a mi lelki életünk területére, mikor adjuk meg magunkat, és mikor harcoljunk ellene?

M: Mindenkinek megvan a joga a saját életterére fizikai értelemben éppúgy, mint lelki téren. Senkinek nem lenne szabad mások lelki területét megsérteni. Ha mégis megtörténik, komolyan szólítsd fel a távozásra. Kérd a benned levő Isteni erőt, hogy segítsen. Védd magad a vallásodban való hiteddel, de legyen elég hited és légy erős. Egyébként, a mi beavatásunk érted van. Használd a legnagyobb erőt, és akkor minden távozni fog. A király jelenlétében más, zavart keltő lényeknek nincs helye.

K: Hogyan védhetjük meg a gyerekeket a modern élet szennyezéseitől, a televíziótól, a kábítószertől, a lustaságtól, az arroganciától, stb., ugyanakkor tiszteletben tartva úgynevezett szabad választási jogukat?

M: Segíthetsz nekik azzal, hogy kiválasztod, ami a legjobb a televízióban és a környezetükben, így megmarad a szabadságuk, hogy televíziót nézzenek, de arra nem, hogy rossz programot válasszanak. A szabadság nem mindig a legjobb azoknak a gyerekeknek, akik még nem elég intelligensek a választáshoz. Amikor felnőnek, nagyobb szabadságot adhatsz nekik. De mindenekelőtt, ha erényes, jóságos és szép életet élsz, követésre méltó példa leszel a gyerekeid számára.

K: Miért van a kábítószereknek olyan hatása az emberekre Amerikában?

M: Sok oka van, néhány látható, mások láthatatlanok. Egy nyilvánvaló ok, hogy az amerikaiaknak az anyagi jólétük megvan, de a mélységes magányt mégis érzik. Némely területen sok-sok mérföldet vezethetsz anélkül, hogy egyetlen lelket látnál, csak autópályák és erdők vannak. Elszórtan láthatsz néhány eldugott házat, és majdnem úgy érzed magad, mint a sivatagban, nagyon magányosan. A szomszédokkal való kapcsolat szinte nem létezik, úgyhogy elveszettnek érzed magad. Az idő csak nem akar múlni, és nem tudod, mit kezdj magaddal. Az élet, és a halál lényegének megismerésére irányuló vágyad emészti a lelkedet, és a fájdalom olyan elviselhetetlen, hogy a kábítószerekhez nyúlsz, amelyek átmeneti megkönnyebbülést nyújtanak és lehetővé teszik, hogy elfelejtsd a valódi életet. Azok az emberek, akik isznak, kábítószert vagy más mérgező anyagot szednek, mind ugyanazért teszik. Úgyhogy én soha nem ítélem el a kábítószerezőket. Csak segíteni szeretnék nekik, és ezért vagyok itt, hogy megoldásokat ajánljak.

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy, ha nincs egy igazi barátod, aki feltétel nélkül szeret téged, akkor mindig fordulhatsz hozzám. Mindig kapcsolatban leszünk, és mindig tudni fogod, hogy van egy barátod. Még azt is megláthatod, hogy megjelenek, ha ezt szeretnéd és elég őszinte vagy. Örök barátot nyersz, egy vezetőt, akivel mindig megoszthatod az örömeidet és gondjaidat, és aki mindig segít neked, érdeked szerint, a legjobban. Nem kell ezeket az olcsó pótlékokat használnod, hogy megnyugtasd a lelkedet. Jobb dolgok vannak a Mennyországban, amelyek a beavatás után a tieid lesznek.

K: Jogos-e a tettem, ha megölök egy gyilkost azért, hogy megakadályozzam abban, hogy más emberi lényeket megöljön? Ha nem, mit kellene tennem?

M: Mondd el a rendőröknek, mert ha megölöd, akkor te vagy a gyilkos, és a rendőrség a te nyomodban lesz. Mondd el a rendőröknek, hogy végezhessék a dolgukat. Ez nem a te dolgod, igaz? De ez a személy még megbánhatja bűneit, úgyhogy adj neki egy esélyt. Amikor a börtönben van, mindent megbánhat, vagy olvashat egy könyvet az azonnali megvilágosodásról (nevetés), és megfordíthatja az életét. Soha nem tudhatod, hogy mi tesz valakit gyilkossá. Sok bonyolult helyzet lehetséges. Lehet, hogy egy nagyon zavaros társadalmi rendszer, vagy valamiféle csapda az, amibe beleesett és nem tud belőle kikeveredni. Érted mire gondolok? Nem vehetjük az igazságszolgáltatást csak úgy a kezünkbe anélkül, hogy figyelembe ne vennénk az illető hátterét, a különböző emberek közötti kapcsolatokat, sok előző életből származó karmikus hálókat. Úgyhogy néha igazságtalanul ítéljük meg őt. A gyilkos lehet, hogy azért jött, hogy megölje azokat, akik azelőtt gyilkoltak. És ha most megölöd, következő alkalommal visszatér, hogy téged öljön meg, és az ördögi körforgás soha nem ér véget. Tehát jobb, ha kegyetlenségre nem válaszolunk kegyetlenséggel.

K: Szóval nem létezik teljesen reménytelen lény? Nem számít, hogy valaki mennyi rosszat követett el?
M: Minden szentnek van múltja, és minden bűnösnek van jövője. Senki sem reménytelen. Csak nem tudják, hogy milyen hatalmasak, hogy hatalmasak lehetnének újra. Ha találnak valakit, aki rá tud mutatni a nagyságukra, akkor mindenki meg tudja tenni. Még az is, aki 99 embert ölt, és Buddhát is megpróbálta megölni, hogy meglegyen a száz, az is Allajan-ná, Boddhiszattvá-vá vált, miután Buddha elfogadta és beavatta a rendbe.

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok