Közvetlen Kapcsolat Istennel

belső fény- és hangmeditációval

 

<< Tartalomjegyzék

 

A reinkarnáció egy visszatérő ciklus. Ha nem találtad meg a Paradicsomba vezető kijáratot, akkor vissza kell térned. Úgy, mint az autópályán: ha nem találod meg a kijáratot, vissza kell fordulnod, hogy megtaláld. Ez a reinkarnáció.

A reinkarnáció elméletét nem kellene tanítani, mert a lényegünk nem olyan, aminek reinkarnálódnia kellene. Ami reinkarnálódik, az talán a ragaszkodási hajlam, a kapott, akár jó, akár rossz információhoz. Aztán ez a ragaszkodási hajlam beindul, és egymás után találja meg az eszközöket arra, hogy kielégítse a vágyódásunkat az után, amit az előző úgynevezett születésünkkor nem fejeztünk be. Ennek következtében e testben lakó tudás, Bölcsesség vagy Isteni-én elhagyja ezt a templomot, és át fog költözni egy másik templomba. Mint ahogy egyik templomból a másikba menve, mi még mindig ugyanaz a személy vagyunk. Valójában a világegyetemben nincs egyetlen egység sem, ami létezik. Van egy energiatömeg és szeretetmező, de ez néha fel van osztva különböző részekre. Olyan ez, mint az elektromos áram, ami különböző formában van jelen a villanykörtében, a vezetékben, és a mikrofonban. A hűtőgépben is benne van, megint más formában, és a ventillátorban is, de a bennünk lévő áram mindig ugyanaz.

Kérdés: Mik a reinkarnációról alkotott nézeteid?

Mester: Nincs reinkarnáció. A lélek soha nem reinkarnálódik. Csak a szokványos gondolkodásunk, a vágyaink, a ragaszkodásaink azok, amik reinkarnálódnak. Ha ismerjük a lelket, ha megvilágosodtunk, ha ismerjük kapcsolatunkat az egész világegyetemmel, akkor sehol nem reinkarnálódunk. Soha nem születünk és soha nem halunk meg. De ez mind csak elméleti fejtegetés. Csak világosodj meg, és mindent tudni fogsz.

K: Ha az emberek újra születnek, akkor miért nő a világ népessége?

M: Mert az emberek újra születnek! (nevetés) Mert a legtöbb ember nem válik megvilágosodottá és szabaddá, ezért a világ népessége növekszik. Mert a poklokból az emberek feljönnek, hogy mint emberi lények reinkarnálódjanak. Vannak lények az állatok birodalmából, akik miután, mint állatok letöltötték büntetésüket, visszatérnek, és emberré válnak. Minél több marhát, kacsát, csirkét és disznót eszünk, a világ annál inkább túlnépesedik. Vannak angyalok is, néhány lény a Paradicsomból, akik néhány száz vagy ezer éves időtartam után újra reinkarnálódnak, mint emberi lények. Ezért a világ mindig túlnépesedett.
K: Miért nem fogadják el a keresztény egyházak a reinkarnáció gondolatát?

M: Mert félreértik a Bibliát, és azért is, mert a Bibliát sok száz alkalommal cenzúrázták, és hagytak ki belőle részeket. Mondok egy példát. Amikor Jézust kérdezték, "Te ennek és ennek a múltbeli szentnek a reinkarnációja vagy?" Nem mondta, hogy "Nem". Szent Pál is azt mondta, "Én élek, de nem, nem "Én", hanem Krisztus él bennem." (Galata. 2.20) Rendben? Na most, ha nem hiszel a reinkarnációban, akkor miért várod Krisztus második eljövetelét? (nevetés) Kérdezd meg az egyházadat, és figyeld meg, hogyan válaszolnak.

K: A reinkarnáció a lélek választása, vagy valami, ami választási lehetőség nélkül fog megtörténni, a Magasabbrendű Hatalom elhatározásából és odaadásából?

M: Van választási lehetőségünk és nincs választási lehetőségünk. Az átlagember számára nincs választási lehetőség. Buddha, a szentek és Krisztus számára volt választási lehetőség. Tudatosan választották meg szüleiket, születésük idejét, születésük helyét és haláluknak, a világ elhagyásának az idejét. Tudatuknál voltak, mielőtt erre a világra jöttek. Ők ezt választották. Azért jöttek, hogy megmentsék a világot, hogy segítsenek néhány barátjukon, hogy segítsenek azoknak, akik segítségért imádkoztak hozzájuk. De más embereket saját cselekedeteik, az elmúlt életeik alatti tetteik kényszerítenek a reinkarnálódásra. A gondolkodásunk és szokásaink alakulnak át egy energiává, és ez kényszerít minket, hogy belépjünk egy helyzetbe, hogy beteljesítsük és megszüntessük azt, ha szükséges. Ezt, a már alakot öltött szilárd energiát kell fellazítani.

K: A lélek az, ami a karmát életről életre hordozza?

M: A tudat az, az emlékezés ereje. Ez egyfajta energia, erő. Amikor csinálsz valamit, akkor egyfajta energiát hozol létre, ami a fizikai szemed számára láthatatlan. Ez az energia egy rajzolatot hoz létre, ahogy a lélek ezt a világot érzékeli: a boldog pillanataid és szenvedéseid, stb. Hosszú idő elteltével a lélek azonosítja magát ezzel a rajzolattal ahelyett, hogy felismerné, hogy ettől a rajzolattól független.

K: Mi az evolúció egy terméke vagyunk, és ezért nem fogadom el azt a lehetőséget, hogy alacsonyabb rendűként térjünk vissza, például állatként. Az visszafejlődés lenne, nem pedig evolúció, így van?

M: Igen. Ez evolúció, de ez néha megáll egy időre, és aztán újra fellendül. Mindig felfelé megy, de mi néha lefelé csúszunk. Ha fel akarsz jutni a hegy tetejére, és a lábad megcsúszik, akkor kis időre eleshetsz. De fel fogsz mászni, mert tudod, hogy fel kell jutnod a hegy tetejére, és hogy az milyen nehéz. Ez mindig evolúció. Szóval, ha egy ember állatként viselkedik és nem úgy, mint egy emberi lény, akkor következő életében meg kell tanulnia az állatok leckéjét, mert nem jól viselkedett. Aztán ettől meg fog rémülni, elege lesz belőle, és azt mondja, "Oké, ezt többet ne. Visszatérek az emberi élethez, úgy viselkedem, mint egy ember. Tudni fogom, hogy legközelebb mit kell tennem. "

K: Az ok és okozat törvényét, mint egyetemes törvényt ismerem. Mondanál nekem többet egyéb egyetemes törvényekről? Van több is?

M: Igen, van egy törvény, ami az ok és okozat törvényénél magasabb rendű. Ez a kegyelem törvénye, a megbocsátás törvénye, ami közvetlenül Istentől származik. Az ok és okozat törvényét Isten jelölte ki, hogy szabályozza a világegyetemet, de e fölött vannak magasabb rendű törvények, mint a szeretet, megbocsátás és kegyelem törvényei. Ez az, amit Jézus lehozott nekünk, mikor a fizikai testben volt. És ez az, amit minden nagy mester hoz az embereknek, bárkinek, aki menedékért és segítségért fordul hozzá. Ez a szeretet és kegyelem törvénye.