Article Index
Mindenki aggódik a világvége miatt. Valójában ezt néhányan jósolják, és ezzel sok embert aggódásra késztetnek. Még akkor is, ha eljönne a világvége, a megvilágosodott emberek soha nem nyugtalankodnának, mert tudják, hogy mi is ez a világ, és hogy ennek egy napon vége lesz. De az örökkévaló élet mindig folytatódik, és semmi nem hathat rá. Az örökkévaló élet mi vagyunk, a bölcsesség a mi tulajdonunk, a szeretet a mi természetünk, és ezt nem lehet elpusztítani semmilyen bombával sem. Tér és idő nem korlátozhatja. A mesterek ezért avatják be a tanítványokat a tér és idő korlátai nélkül. A mestereknek nem kell mindig ott lenniük, ahol a tanítványok vannak, de így is tudják segíteni és áldani őket. A tanítványok mesterré felnőve maguk is ezt fogják tenni.
A gondok és katasztrófák jelenlegi korszakában a reményünk is nagy, mert Isten elrendelte, hogy sok szent jöjjön a mi világunkba majdnem azonos üzenettel. Azt mondják, hogy Isten Országát kell először keresnünk, és azután minden más a helyére kerül. Mi általában a világi problémákat próbáljuk először megoldani, a kezünkbe vesszük a dolgokat, megpróbáljuk irányítani a világegyetemet, de aztán mindig nagyon csalódottak vagyunk. A legjobb politikai vezető is csak ideiglenesen tudja az embereket kielégíteni, és tud valamilyen anyagi jólétet biztosítani számukra. De nem viselhetjük gondját az egész világnak pusztán politikai tudásunkkal, vagy bármilyen egyéb képességünkkel. Ez itt a probléma. Nem számít, milyen jók a szándékaink, először Isten Országát kell keresnünk, a legfelsőbb hatalmat magunkban, amellyel összeköttetésben vagyunk. Ezért van a mondás is, "Teremté pedig az Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára." (Mózes 1.27) A képmás nem az arcunkat, a testünket, vagy az életmódunkat jelenti. Ez a képmása annak a láthatatlan erőnek, amiből vagyunk.
Még ha megvilágosodtunk is, a világot nem tudjuk megváltoztatni. Csak érvelhetünk, és így késztethetjük az embereket saját maguk megváltoztatására. Így hát magunkkal kell kezdenünk. Nem ülhetünk csodákra várva. Senki nem változtathatja meg a világot, még Buddhák ezrei vagy Jézusok milliói sem. Megtették volna, ha megtehették volna. A csodák nem így történnek ott, ahol a karma törvénye hat. Nekünk kell magunkat megtisztítani. Nekünk kell magunkat tisztára mosni. A legjobb doktor is csak odaadhatja nekünk a gyógyszert, de nem veheti be helyettünk.
Azért, hogy megmenthessük a világunkat, ahhoz újjá kellene formálni az életmódunkat, ahelyett, hogy másokat ölnénk meg saját túlélésünkért. Erkölcsös életet kellene élnünk, vegetáriánusnak kellene lennünk, szellemileg és fizikailag fejleszteni kellene magunkat, és azonnal meg lesz az eredménye. A világunk azonnal meg fog változni! Ha mindenki fát ültetne, ahelyett, hogy kivágná őket, hamar megmenekülnénk. Tíz éven belül a világ végleg megváltozna, minden gond nélkül. Tényleg van remény, de csak akkor, ha mindenki közreműködik.
Ezért azt remélem, hogy a világ népei hamar felébrednek. Szeretném, ha ezt az üzenetet, hogy a földet megmenthetjük együtt, mindenkinek eljuttatnátok. Különben mit csinálhatnánk? A menny csak az erkölcsös embereket fogadja be. Ha a Föld már nem létezik, hova menjen az összes "nem annyira jó" ember? Tehát erőfeszítéseket kell tennünk a kevésbé "kívánatos" emberek érdekében. Ez a Földbolygó nagyon értékes. Ha Isten meg akarná büntetni, el akarná pusztítani, akkor sem tehetnénk egyebet, mint engedelmeskedünk az akaratának. De ha még meg lehet menteni, akkor meg kellene mentenünk. Azért, mert ez a világ egy nagyon jó iskola, ahová sok lélek jöhet tanulni és növekedni.
Isten munkatársai vagyunk. Még nem értük el az isteni bölcsességet, így hát tisztelnünk kellene az Ő tervét és az Ő szándékát, mert Ő a "Legfelsőbb Főnök". Ő tudja, hogy mit kell megtartani, mit kell elvenni, mit kell megjavítani, és mit kell lerombolni. Még ha Ő le is rombol valamit, újra teremti; de ha mi lerombolunk bármit is, nem tudjuk újra teremteni. Ez a probléma. Mert mi nem vagyunk elég bölcsek és elég hatalmasak. Ha egy napon eljutnánk Isten felismeréséig, akkor talán beszélhetnénk a saját kezünkkel végzett rombolásról és teremtésről.
Isten valójában csak vigaszt nyújt. Ha ebben a pillanatban Ő némi bánatot okoz, az csak azért van, hogy emlékeztessen ennek a világnak a múló voltára, és hogy emlékeztessen arra, hogy vissza kell térnünk Isten Országának biztonságos erődítményébe. Bármikor, ha Istent újra elfelejtjük, Ő emlékeztetni fog minket. Először szelíden fog emlékeztetni, és ha nem hallgatunk erre a szelíd tanácsra, akkor kicsit erőteljesebben fog figyelmeztetni, míg végül nagyon nyomatékosan figyelmeztet. Úgyhogy, ha Isten még nem figyelmeztet nagyon nyomatékosan, kérlek ne várjátok meg azt, amíg beleerősít; és ha már erőteljesen teszi, kérlek, gyertek vissza gyorsan Isten Országába, és élvezzétek mindazt a kényelmet, amit Ő ajánl belül.
Kérdés: Néhányan azt mondják, hogy látják, ahogy a világ nagy katasztrófák felé közeledik, és emberek milliói fognak elpusztulni. Ez valóban igaz? Mi erről a véleményed?
Mester: Ez igaz lesz, ha a világ lakosai nagy számban nem ébrednek fel, és nem használják saját belső védő erejüket. Isten életmentő erőt adott nekünk, de legtöbbünk ezt nem használja. Természetesen minden teremtett dolog a megfelelő időben el is fog pusztulni. Ha nincs elég teremtő erőnk, hogy helyreállítsuk, akkor elpusztul. Pont úgy, mint egy ház. Felépült, de ha nem tartjuk karban, habár minden szerszámunk megvan hozzá a házban, minden festék és eszköz, csak mi nem használjuk őket, akkor a ház be fog omlani vagy más módon sérül meg. Na most ebben az esetben, még ha beomlik vagy megsérül is, van vészkijárat. Ha nem tudunk róla, és nem tudjuk használni, akkor persze veszélyben leszünk. Ezért szeretném nektek felajánlani a lehetőséget legalább saját magatok megmentésére, ha annak eljönne az ideje. De vajon hányan fognak engem meghallgatni? A dolog olyan egyszerű és feltétel nélküli. Csak ülsz ott és ellazulsz, pont úgy, mintha aludnál, és minden erő hozzád fog áramlani, a múlt összes emlékének ismerete a tied lesz, az élet összes képességét birtokolni fogod, és ez olyan egyszerű.
De hányan szívlelik ezt meg? Folyton-folyvást a világvégéről kérdeztek. Számunkra mindenképpen vége lesz, ha meghalunk. Úgyhogy akár meg is menthetnénk a lelkünket, és ha a világot akarjuk megmenteni, akkor hozzá kell járulnunk az erőnkkel, a legfelsőbb erőnkkel. Vissza kell szereznünk ezt az erőt, és használnunk kell, különben ki más tudja megtenni? Az angyaloknak megvan a saját világuk, saját kötelességeik. Jézus valahol másutt tanít, valahol a mi földünknél fejlettebb helyen. Buddha a Buddha földjére távozott, hogy tegye a dolgát. Csak mi vagyunk itt, hogy megmentsük saját magunkat. Ha félsz a katasztrófáktól, akkor világosodj meg, javítsd ki a házadat, állítsd helyre a világot egy magasabb erkölcsi színvonal szerint, egy felvilágosultabb bolygóvá. Akkor nem fognak katasztrófák sújtani minket. Különben, még ha nem is tudnék semmit a jövőről, azt mondhatnám, hogy bármi megtörténhet. Ha a világ egy annyira rothadt hellyé válik, hogy alkalmatlan az életre, akkor Isten le fogja rombolni, és teremt egy másikat.
K: Hogyan segíthet egy megvilágosodott lény, aki egy konfliktusban lévő társadalomban él, hogy ez a konfliktus megszűnjön?
M: Ez nagyon nehéz. Csak a magunkban levő konfliktusokat tudjuk eltávolítani. Ha ezt mindenki megteszi, nincs több megszüntetendő konfliktus. Ezért, habár Jézus olyan nagy volt, és Buddha olyan hatalmas, mégsem tudták eltávolítani a konfliktusokat saját környezetükben, és a katasztrófák néha a saját életükre is kihatottak. Azért, mert a világ népeinek többsége nem békében élt, és nem voltak megvilágosodva. Tehát egyedül a megvilágosodás szükséges ennek a világnak az összes bajára, háborújára és konfliktusára. Semmi más nem kell hozzá.
K: Mester, zavarban vagyok, hogy mit tegyek, amikor háborúban vagy megszállás alatt álló országokat látok, vagy visszaéléseket és kínzásokat nőkön és gyerekeken. Mit tanácsolnál?
M: A kérdésed egy, az aggódó és együttérző emberek sok kérdése közül. De nincs rá gyógymód, ha az emberek nem gyógyítják meg magukat. Ismered a karma törvényét. Tegyük fel, sikerül megölnöd a gyilkosokat és megvédened a nőket. Hogyan tudod ezt az egész világon megtenni? Néha az ártatlan nem is olyan tiszta, és nem a gyilkos az egyedüli felelős. Az egész társadalom, az egész világ felelős. Úgyhogy mit tehetünk? Börtönbe csukhatod azt az embert, de jön majd egy másik. Nem változtathatjuk meg a világot, ha az emberek nem akarnak változni, de meg kell próbálnunk. Ezért a mesterek az életüket kockáztatva mennek az emberek közé és mondják nekik, hogy meg kell változniuk. Miért nem csatlakozol hozzájuk és gyújtasz meg még egy fáklyát, ahelyett, hogy ott ülsz és sajnálkozol? Tegyél valamit. Talán meg tudsz menteni tizet, ők talán meg tudnak menteni húszat, és apránként megmenthetjük az egész világot. Az emberek megváltoztatásának nincs más módja, mint elmondani nekik, hogy hogyan változtassák meg az életmódjukat. Nem csak egyedül az "áldozatot" kell megváltoztatni, hanem az egész társadalmat. És ha nem tudjuk megállítani az egész borzalmat, legalább néhány részét meg tudjuk fékezni, és már ez is szép teljesítmény.
K: Hogyan ítéled meg a béke megvalósíthatóságát ezen a bolygón?
M: A bolygó akkor lesz békés, amikor mindenki újra a saját Istenszerű természetéhez fordul: minden tette jó, minden gondolata jó, minden szava jó.
Különben, nincs megoldás. Más lény nem adhat neked békét. Nekünk kell ráhangolódni a békére, békés életet élnünk, és a béke mintaképévé válnunk. Ha egy "élő békévé" válunk a földön, akkor nem kell tovább arról beszélnünk, hogy hogyan valósítsuk meg a békét.
