Article Index
A mesterek azok, akik emlékeznek származásukra, és ezt a tudást szeretetből megosztják mindazokkal, akik ezt keresik. A munkájukért nem fogadnak el fizetséget. Minden idejüket, anyagi javaikat és energiájukat felajánlják a világnak. Amikor elérjük a mesteri létnek ezt a szintjét, nemcsak származásunkat tudjuk, hanem másokat is segíthetünk, hogy megismerjék igazi értéküket. Akik követik egy mester utasítását, azok hirtelen egy új világban találják magukat, tele igazi tudással, igazi szépséggel, igazi erényekkel. A külvilág minden szépsége, tudása és erénye azért van, hogy emlékeztessen minket a belső igazi világra. Az árnyék bármilyen szép is, soha nem lehet olyan, mint maga az eredeti. A lelkünket, a ház Urát csak az igazi dolgok elégíthetik ki.
Azt tartják a mesterről, hogy Ő az, aki már felismerte Önmagát és tudja, hogy mi az igazi énje. Ezért Ő képes Istennel, a leghatalmasabb intelligenciával kommunikálni, mert Ő bennünk van. Ezért képes ezt a tudást, ezt a "felébresztő erőt" bárkinek átadni, aki osztozni akar az örömben.
Valójában, bizonyos értelemben nincs mesterünk. A tanítványnak csak addig van szüksége egy őt irányító úgynevezett mesterre, amíg nem képes felismerni saját mesteri mivoltát. De nincs szerződésünk vagy bármi hasonló. Természetesen van egy szerződésed, amihez ragaszkodnod kellene a végsőkig, és mindez a saját hasznodra válik. És a beavatás csupán a magasztosabb lelked első felismerésének pillanatát jelenti, semmi egyebet.
Amíg egy élő mester a Földön van, addig magára veszi az emberek karmájának egy részét. Főleg azokét, akik hisznek a mesterben, és még inkább azokét, akik a mester tanítványai. És ezt a karmát le kell dolgozni. Ezért a mester élete során szenved a tanítványaiért, és az egész emberiségért. És ez a testén keresztül nyilvánul meg. Ezért lehet, hogy beteg lesz, lehet, hogy megkínozzák, lehet hogy keresztre feszítik, lehet, hogy rágalmazzák. Ilyen dolgokon minden mesternek keresztül kell mennie. Te magad ellenőrizheted: így volt ez még Buddhával, Mohameddel, Krisztussal, és a Kelet vagy Nyugat sok egyéb mesterével is. Soha, egyikük sem élte az életét békésen, üldöztetés nélkül. Ez az, amit a mester emberiségért hozott áldozata jelent. De csak addig, amíg megvan a teste, hogy a karmát elszenvedje, mert a karma ezen a világon fizikai. Ha meg akarjátok menteni az embereket a fizikai karmától, akkor fizikai testre van szükségetek. Ezért a mesternek meg kell jelenítenie egy fizikai testet, hogy magára vegye az összes gondot és szenvedést.
A mester azért van a világon, hogy segítse az arra rászorulókat. De ezen túl Ő nincs a világon, nem vonzódik a világhoz, nem ragaszkodik a világhoz, sem a saját kudarcához vagy sikeréhez ezen a világon. Láttátok, mit tett Jézus dicsőségének csúcsán! Kész volt meghalni, ha ennek úgy kellett lennie. Halálával sok embernek tanította a lemondás módját. Nem kötődve dicsőséghez és élethez, Isten akaratát tanította. Azt tanította, hogy mindig Isten akaratát kellene követnünk.
Nagyon könnyű! Először is, egy igazi mester saját céljaira semmiféle adományt nem fog elfogadni, mert Isten csak ad, és soha el nem vesz. Másodszor, a megvilágosodás valamilyen bizonyítékát kell adnia a számodra. Például, ha valaki azt hirdeti, hogy birtokolja a fényt, akkor adnia is kell valamennyi fényt neked, vagy bizonyítékot arról, hogy hallhatod Isten Szavát. Bárki, aki bizonyítékot tud neked adni Isten fényéről és Isten Szaváról, ő olyasvalaki, akinek hihetsz. A guru fény-adót, sötétség-eltávolítót jelent. Különben honnan tudnád, hogy tud-e bármit is nyújtani a számodra?
Egy hamis mester mindig a kis csodatételeit fogja mutogatni, de egy igazi mester soha nem tesz így. Ha rákényszerül, mindig titokban fog cselekedni. Csak a tanítvány fogja tudni, és csak akkor, amikor arra van szüksége, hogy megmentsék egy veszélyes helyzetből, hogy kigyógyítsák a betegségéből, szellemileg segítsék, vagy a lelki fejlődését felgyorsítsák. A tanítvány tudni fogja ekkor a mestere értékét. Egy igazi mester csak adni tud, elvenni nem. Tanítványai kényelemben élnek, de a mesternek szenvednie kell. Ezért mondják, hogy Jézusnak fel kellett emelnie az emberiséget, és kereszten kellett meghalnia. Semmilyen kiváltságot sem élvezhetett. Ezért szidták és feszítették keresztre. Akárhogy is, ha egyszer ezt a módszert megtanuljátok, 100%-ig védve vagytok Isten ereje által. Egyedül a mesternek kell kiállnia mindenfajta szenvedést, hogy mindenki jól érezhesse magát. De ez a szülői lét öröme! A gyerekek élvezik az összes kényelmet, és a szülőknek dolgozniuk kell, hogy mindent biztosítsanak, és vállalniuk kell minden felelősséget.
Egy igazi mesternek soha nincsenek önző indítékai. Szívét és tudatát teljes mértékben a mások jólétének szenteli. Valahányszor, ha egy mester a Földön van, magára veszi az emberek karmájának egy részét, azokét, akik hisznek benne, és főleg a tanítványaiét. Na már most, az ő karmájukat le kell dolgozni, így a mesternek élete során szenvednie kell a tanítványaiért, és az emberiség egészéért. Ez a testén keresztül nyilvánul meg. Ezért lehet, hogy ő beteg lesz, lehet, hogy megkínozzák, felszögelik egy keresztre, rágalmazzák és üldözik. Ezen minden mesternek át kell esnie.
Kérdés: Hogyan ismeri fel valaki a mesterét? Lehet egy személynek egynél több élő mestere?
Mester: Azt hiszem egy elég. Ha egy mestertől tanulsz, már akkor is rengeteg tanulnivalód van, hogyan tanulnál kettőtől vagy háromtól? Még így se éred utol magad, hát még ha kettőtől tanulnál! Különböző szintű mesterek vannak, de azért, hogy egy életen belül megszabadulhass, ismerned kell a legmagasabbat, a legjobbat, és imádkoznod kell hozzá. Máskülönben ez hosszú időbe telik. Megteheted két vagy három élet alatt, vagy két-háromezer év alatt. Úgyhogy imádkozz a legjobbért és szerezd meg a legjobbat: ez lesz a legjobb! És ha imádságodban őszinte vagy, Isten csak a legjobbat küldi neked. Kérd a legjobbat, ami az, hogy csak Istent akarod megismerni ebben az életben, hogy küldjön neked valakit, aki segít Isten megismerésében. Máskülönben valaki olyat fog küldeni, aki el tud vinni téged néhány mennyországba, vagy tud adni neked valami varázserőt, és ilyen divatos dolgokat. De ha azért imádkozol, hogy megismerd Istent, és egyedül csak Istent egy élet alatt, akkor a legjobbat, a leggyorsabbat, a leghatalmasabbat küldi.
K: Mester - Hermész, Zoroaszter, az esszénusok, a gnosztikusok, ők mesterek voltak? Kik voltak az első mesterek? És mi a Nagy Fehér Testvériség?
M: Minden igaz mester egy. Mind egy forrásból jöttek. És a legmagasabb mester az a Legfelsőbb Mester, a Mindenható, ami mindnyájatokban benne van. Amikor először idejöttünk, mesterek voltunk. Megáldottuk a világot és elfeledkeztünk minden hatalmunkról és dicsőségünkről. Az energiánk kimerült, mert a külső jelenségekre figyeltünk. Azok a mesterek, akik idejöttek, ők azok, akik már tudatosan ráébredtek erre. Ők ismerik igazi dicsőségüket, és gyakran meg tudják tenni a hazautat, és minket is hazavezethetnek. Tehát nem kell a mesterek között különbséget tenni. Minden vallást a mesterek eltávozása után alapítottak. Ezért van kereszténység Krisztus után, buddhizmus Buddha után, stb.
Könnyű egy mestert megtalálni, ha tudjuk, hogy különböző típusúak vannak, és ha tudjuk, hogy melyik felel meg legjobban nekünk. Véleményem szerint a mestereknek három típusa van. Az első, akit mi értelmiségi típusnak nevezünk, ők a tudósok. Nagyon ismerik a szentírásokat, a filozófia birodalmán belül nagyon jártasak a szakkifejezésekben. Megtaníthatják, hogy melyik szentírást ki írta és mikor, és hogy a kifejezések mit jelentenek. Ezek a tanárok nagyon megérdemlik a tiszteletünket. A régmúlt időkből átadhatnak nekünk néhány szent tanítást, aminek a megértésére talán nincs időnk, vagy esetleg nem vagyunk eléggé jártasak a szakkifejezésekben. Ez az első tanártípus. A tudásunk bővülni fog, ha tőlük tanulunk a különböző tanításokról és vallásokról.
A második típusú tanárok állandóan eksztázisba vagy szamádiba merülnek. Teljesen Istennek, a Szent Tervnek szentelik magukat. Istennel közvetlen kapcsolatban vannak, és közvetlen, Istentől származó tudással rendelkeznek. Szemtől szemben láthatják Őt. És ha ilyen mesterekkel véletlenül, vagy saját akaratunkból kapcsolatba kerülünk, az számunkra bizonyos haszonnal jár. Hétköznapi tudatunkat kevésbé fogja terhelni a világ nyomása, emelkedettek és boldogok leszünk, és visszanyerjük vágyódásunkat Isten után. Úgy érezzük, hogy meg szeretnénk tagadni a világot. Ez alatt nem azt értem, hogy leborotváljátok a hajatokat és a dzsungelben éltek, hanem azt, hogy kevésbé vágyódtok érzéki örömökre és evilági anyagi előnyökre. Ezeket a tanárokat általában nehéz megtalálni, mert többnyire ők nem igazán tanítanak, csak elmerülnek az eksztázisban a belső áldást és harmóniát élvezve.
A harmadik típushoz tartozók szintén elmerülnek az Isten iránti szeretetben, de szeretettel és együttérzéssel viseltetnek azok iránt is, akik tudatlanságban és szenvedésben élnek. Ezért ők kívánság szerint jönnek-mennek. Még ha csak egy vagy két ember is akad, aki őszintén vágyik az Istennel való újraegyesülésre, ők akkor is eljönnének, és megosztanák velük Isten Országának titkát, az utat a valóság, az igazság, a bennünk lévő Tao megtalálásához. Azt, hogy hogyan ébresszük fel magunkban a tudás legnagyobb forrását, a magunkban lévő minden erő és védő hatalom forrását, hogy csökkenthessük életünk szenvedésének erősségét, és hogy kifejleszthessük saját önbizalmunkat és egyesülhessünk a mindenható forrással, amiből származunk.
Ez a tanárok három típusának vázlatos leírása. Tehát keresnünk kell azt a típust, amelyik óhajainkat, szükségleteinket és belső vágyódásunkat ki tudja elégíteni. Ha történetesen látunk egy mestert, akkor ítélőképességünket kell használnunk, hogy eldöntsük, hogy Ő-e az a mester akit akarunk, aki tiszteletünket és bizalmunkat megérdemli.
Az első típusú tanítót könnyű felismerni, azért, mert művelt. Tud beszélni a szentírásokról és ismeri őket. Tudjuk, hogy ő a tudás embere. Ezt könnyű felismerni, mert a világi tudást könnyű megérteni és ellenőrizni. A második típust is könnyű felismerni, egyrészt a megjelenésükről, és az ezeket az állandóan eksztázisba merült embereket körüllengő áhítatos légkörről. A harmadik típusú mestert nehéz felismerni, mert ha egy személy nincs eksztázisban, nehéz megállapítani, hogy volt-e valaha eksztázisban vagy sem. Mert ez a fajta tanár a nap huszonnégy óráján keresztül egy láthatatlan "Szamádiban" vagy eksztázisban van. Szamádi azt jelenti, hogy eksztázisban vagy, boldogságban, békességben és fényben.
Lehettek eksztázisban, miközben ezen a világon éltek. Két fajta szamádi van: az egyik, miután elhagyjátok ezt a világot, és örökre eksztázisban, mennyei boldogságban, Isten Országában vagytok. Egyek vagytok Istennel, a szeretet és a könyörület óceánjával. A másik egy kisebb fajta eksztázis, amit mindennap tapasztaltok meditáció közben, rajongó vágyódáson keresztül, vagy bármilyen szertartáson keresztül, amelynek célja az eksztázis elérése. Szóval, amikor szamádiban vagytok, elfelejtitek az egész világot. Néha halljátok az embereket magatok körül, de nem tudtok kapcsolatba kerülni a világgal. Amikor egy mélyebb eksztázisban vagytok, az egész világ eltűnik, csak a fényt és Istent látjátok, békét, boldogságot és örömöt éreztek.
A harmadik fajta mestereket nehéz észrevenni, mert ugyanabban a pillanatban vannak eksztázisban, és eksztázison kívül is, mint Jézus és Buddha. Úgy néznek ki, mint a közönséges emberek. Ez a harmadik típusú mesteri lét veszélye. Mindenki ismer, tisztel, emberek ezrei követnek, ha te az első fajta tanár vagy. A második fajta tanárt mindenki ismeri, és a lábai elé borul. Ezt vagy tudjátok, vagy nem, mert mindig eksztázisban vagytok, és ezt az emberek láthatják. De a harmadik fajtát, mint Jézust vagy Buddhát, az emberek kővel megdobálhatják, kiszögezhetik, szidhatják és megölhetik, mert sok ember képtelen elhinni, hogy ők Isten fiai, ők az Üdvözülés, a Fény és a világ Útja, amikor a fizikai testben vannak, és ugyanúgy viselkednek, mint a legtöbb közönséges ember.
Tehát, akik körbejárnak, és megosztják az emberekkel titkukat Isten Országáról, mint ahogy Jézus és Buddha tette, azok eksztázison belül és eksztázison kívül vannak. Mert, amikor a tanokat hirdeted, valódi Éned szamádiban van, de fizikai éned mégis szenved, mégis ismeri a fájdalmat és szomorúságot. Na már most, a második típusú mesterek testükben nem éreznek fájdalmat, aggódást, idegességet, csak boldogságot. Minden nyomorúság eltűnik, az emberi nyelvben nincs szó, ami ezt az állapotot leírná. Ha az első vagy második fajtához tartozol, az emberek felismernek és követnek. De harmadik fajta mesternek lenni veszélyes, mert úgy néznek ki, mint a közönséges emberek. És az emberek kővel dobálhatják, és meg is ölhetik őket, mert nem hiszik el, hogy ők az üdvözülés útjai.
Szeretettel és tisztelettel kell fordulnunk bármelyik nagyszerű emberhez, bármelyik nagy lélekhez, bármelyik nagy gyakorlóhoz, mint például Jézus vagy Buddha. Azokhoz a nagyszerű lényekhez, akik olyan sok áldozatot hoztak az emberiségért, és akik elérték a végső Bölcsességet. Mindig szeretettel és tisztelettel kell fordulnunk hozzájuk, még akkor is, ha az az ember már eltávozott. Ezentúl nem kell minden időnket annak szentelni, hogy dicsérjük és imádjuk őket, és szívességeket kérjünk tőlük. Mert mindenkinek tudnia kéne, hogy mi élőlények vagyunk, és egy élő mesterre van szükségünk, hogy átadja nekünk azt a tudást, amit a múlt tanárai a múltbéli tanítványaiknak átadtak. Úgyhogy egy élő mestert kell találnunk.
Akárhogy is, a múlt mesterei, még ha szeretitek őket és imádkoztok is hozzájuk, csak bizonyos fokig tudnak segíteni, mert a mi mágneses terünket már elhagyták. Elmentek egy másik világba, egy másfajta dimenzióba, hogy ellássák jelenlegi munkájukat, és ők ott vannak elfoglalva. Tehát egy élő mester van megbízva azzal, hogy az ő múltbéli munkájukat jelen időben végezze. Ugyanúgy, mint ahogy néhány éve Carter úr volt az elnök, de most Bush úr az. Úgyhogy nem jó Carter úrhoz imádkozni és őt hívni, hogy oldja meg a nemzetek problémáit, amikor már nem ő van hivatalban. Ez nem azt jelenti, hogy őt nem szeretjük, az eredményeit nem tiszteljük, a munkáját nem értékeljük, de ő már elment. Hagynunk kell, hogy végezze a saját munkáját, és ahhoz az emberhez kell fordulnunk, aki jelenleg betölti a pozícióját, hogy beteljesíthesse a feladatát, amit értünk vállalt. Ez minden .
Ha egyszer ezt a világot elhagyjátok, még ha nagyon magas szintű mesterek vagytok is, a fizikai lényeket tovább már nem segíthetitek, csak egy belső kommunikáción keresztül, ami a legtöbb emberi lény számára nagyon nehezen elérhető. Kivéve néhány különleges embert, akikben megvan a telepátia velük született képessége, vagy akikben előző életükben végzett gyakorlatokon keresztül megmaradt valami pszichikai erő, vagy belső kommunikációs képesség. Ezt a hatodik vagy hetedik érzékszervnek, a megértés legmagasabb dimenziójának hívhatnánk. Ekkor még Jézust is láthatjátok gyakorlás nélkül, vagy anélkül, hogy előtte meditálnátok. Ez megtörténik, de nem túl gyakran.
Meditálás közben, ha bármilyen nehézségbe ütköztök, vagy bármilyen kérdésetek van, imádkoznotok kell Istenhez és megpróbálnotok lecsendesíteni a tudatotokat, és a válasz vagy a segítség jönni fog. Vagy imádkozzatok Jézushoz vagy Buddhához, vagy bármilyen szenthez, akiben hisztek. A tanításaink egyetemesek, nincs megkülönböztetés a hitrendszerek között. Azt még hozzá kell tennem, miután imádkoztatok az összes szentekhez, Istenhez, és ez sem segít, akkor segítségül hívhattok engem. Ez nagyon önhittnek tűnik, de elmondom, mert mindent el kell mondanom, és el kell magyaráznom, hogy miért. Azért, mert én közelebb vagyok. Egy közeli szomszéd jobb, mint egy távoli rokon. Ez nagyon egyszerű és logikus. Közelebb vagyok, mert a Földnek ugyanabban a mágneses terében vagyunk. Az energiánk összefonódik és könnyebb összehangolni őket, mert közelebb vagyunk, ugyanabban a rezgési frekvenciában.
Ha a meditációdban problémáid adódnak, és van egy élő mestered, akkor csendben imádkozhatsz és kérheted a tanácsát. Ha úgy érzed, hogy távol vagy Istentől, akkor szükséged lesz egy közvetítőre. Egy kicsit még gyenge vagy, pont úgy, mint egy gyerek, aki rászorul szülei segítségére, hogy vezessék első lépéseit. De később teljesen egyedül fogsz menni, és tudni fogod, hogy az a célod, hogy egyedül járj, és ne függj többé a szüleidtől. A Quan Yin módszerrel képes leszel a múlt mestereitől közvetlenül tanulni. Ez az, ahogy mi az igazságról tanulunk, nem hallomásból, prédikációkból, vagy doktrínákból. Az igazság saját megérzéseinken keresztül nyilvánul meg. Ez az, amikor elérünk magasabb dimenziókat, felfedezünk más lényeket és egy civilizáltabb világegyetemet, amit csak figyelmünket befelé összpontosítva érzékelhetünk, elérve a mély szemlélődés egy szintjét. A Quan Yin módszer egy út, hogy ezt az állapotot elérjük.
A múlt mesterei nem tudnak titeket tanítani. Egy élő mestert kell keresnetek, aki válaszolhat a kérdéseitekre, segíthet, amikor kétségeitek vannak, és kézen fogva visszavezethet titeket Isten Országába. Kell egy személyes kapcsolat, nem pedig valaki a múltból. Nem számít, milyen gyönyörű volt egy nő a múltban, nem vehetitek őt feleségül! Nem tud nektek gyerekeket szülni, nem tudja előidézni azt az érzést, azt a szerelmet, ami megvan az élő feleségetekkel.
Egy élő mester hasznos. Bennem van az elektromosság. A halott vezeték nem működik, csak egy élő vezeték tudja vezetni az áramot és eljuttatni hozzád. Bármilyen vezeték, mindegy, hogy milyen erős, ha tönkre van téve, nem tud tovább áramot vezetni. Bármilyen villanyégő, nem számít, hogy milyen szép, ha egyszer kiégett, nem adhat fényt nektek. De egy villanyégő, még akkor is, ha csúnya, de ép, tud nektek fényt adni. Ezért, ha az emberek egy halott Buddhához imádkoznak, ritkán kapnak választ.
Azáltal, hogy a mesterre gondolsz, eggyé válsz a mesterrel, és a mester te vagy. A mester a te igazi Éned, de mivel ezt nem ismered fel, csak a mesterre kell gondolnod, mert az te magad vagy. A gondolkodáson keresztül a mester összes tulajdonsága fokozatosan, lépésről lépésre át lesz adva neked, és a mesteren keresztül megtalálod Énedet. És később felismered, "Óh! A mester én vagyok. Mindig is én voltam." Ezért az emberek ősidők óta imádják a bölcseket és megvilágosodott mestereket, magukért, nem a mester miatt.
Kérdés: Úgy tűnik nekem, hogy amíg nem találom meg a mestert magamban, addig szükségem van egy külső mesterre is?
Mester: Na de a mester nem csak a fizikai szinten, hanem belülről is irányít. Különben a mester nem lenne képes a tanítványt ezer mérföldről segíteni szerte a világon. A mesternek nagyon emelkedett szinten kell lennie, hogy bármikor segíthesse az összes embert, éjjel-nappal, nem számít, hogy az illető hol van.
K: Nyugaton ez gyakran veszélyes, amikor a tanítvány megalázkodik és rajong a tanárért. Szerinted ez probléma?
M: Nem, ha a tanár valódi, mert akkor csak magadat imádod, csak a leghatalmasabb lelket imádod, ami már egy a mesterrel.
K: Tehát azt mondod, hogy ha a mester egy valódi mester, akkor mintegy tükröt tart az emberek elé, hogy mélyen magukba nézhessenek?
M: Igen, így van.
K: Mi a helyzet a korábbi mesterek tanítványaival? Ha egy igazi élő mester elhagyja ezt a világot, a tanítványainak egy másik mestert kell keresniük? Vagy erre nincs szükség?
M: Nincs rá szükség. Azonban, ha meg akarnak tudni valamit gyakorlati dolgokról, vagy fizikai dolgokról, akkor jöhetnek egy másik élő mesterhez, vagy annak a mesternek az utódjához. Egyébként, belül még mindig ott van az elhunyt mester spirituális útmutatása. Ő még mindig felelős ezért, és megvan az ereje hozzá, hogy ezt folytatassa, mert a kapcsolat már létrejött. Érted? Csak akkor van szükségünk új mesterre, ha nincs még kapcsolatunk egy múltbéli mesterrel. Mivel nem mentünk egy sok száz évvel ezelőtt élt mesterhez, és nem létesítettünk vele kapcsolatot, amíg élt, a kapcsolat nem jött létre. Ha ezer évvel ezelőtt létesítettél is kapcsolatot egy mesterrel - nem számít, milyen rég történt - Ő még mindig gondoskodik rólad. De ha nem hoztad létre a kapcsolatot, mielőtt meghalt, akkor hogy gondoskodjon rólad? Érted?
K: Vagyis mit mondanál magadról, azzal kapcsolatban, hogy mit tudsz felajánlani az embereknek?
M: Én magam nem sokat ajánlhatok, csak a testemet, beszédemet, tudatomat, bármikor, ha Isten ezt használni akarja, fel akarja ajánlani az embereknek, a gyermekeinek, akik szeretnek az Ő közelében, vagy mellette lenni. Én csak annyit tudok tenni, hogy készen állok a használatra. Én semmi többet nem ajánlhatok. (nevetés) Csak olyan vagyok, mint ti. Mit tud egy test ajánlani?
K: Végre tudnál hajtani néhány csodatételt, hogy az emberek hite növekedjen a tanításaidban?
M: Mit akarsz, csodákat? Adjak némi pénzt, igen? És aztán mit csinálsz vele? Mi hasznát látod annak az örökkévalóságban? Azt ajánlom, hogy találd meg a saját erődet, a saját csodatévő erődet - ahelyett, hogy az enyémre támaszkodnál, ahelyett, hogy csak a varázserőkért jönnél hozzám - azért, hogy visszaszerezd a saját jogodat, Isten Országát, saját bölcsességedet, saját veled született jogodat, saját mennyországodat, saját Országodat. Ez a legjobb és a legmagasabb eszménye egy emberi életnek, nem a csodák. A csodák nagyon rövid életűek.
Ha szükséges, mutatok neked csodákat, de nem mutatványként, nem azért, hogy megtapsolj. Bármikor, ha a gyakorlásod közben szükséges, ha akadályokkal vagy rossz hatásokkal találkozol, akkor tudni fogod, hogy tudok csodákat tenni. Tudok, de nem használom őket véletlenszerűen, csak azért, hogy tudd, hogy milyen nagy vagyok. Nincs rá szükségem. Azt akarom, hogy a hozzáállásod a gondolkodásod nagyon helyénvaló legyen, az elképzelésed a gyakorlásról megfelelő legyen. Ami annyit jelent, hogy visszatérni a legmagasabbhoz, visszanyerni legmagasabb bölcsességünket, nem pedig csüngeni ezeken a gyerekjátékokon, ezeken a műanyag játékszereken. Mindened meglesz: "Keressétek először az Isten Országát, és a többi ráadásul adatik meg nektek." (Máté 6.33) Ne kérj kis dolgokat, nagy dolgokat kérj. Ez jobban illik hozzád, mert mi, emberi lények vagyunk a legnagyobbak a világegyetemben. Szóval csak a legnagyobbat kérd, helyzetedhez, nemességedhez, születési jogodhoz ez illik a legjobban.
K: Mester, utazol szerte a világban, és nem maradhatsz itt, hogy mindenkit taníts. Távollétedben kit kell majd követnünk?
M: Ez a következőképpen néz ki: mi nem egy tanárt követünk, mi csak a tanítást követjük. Úgyhogy soha nem hibázhatunk, ha a tanár hibázik. Ha a tanítás rendben van, akkor követjük a tanítást. Látnunk kell, hogy a tanítás helyes-e. Láthatod, hogy az erkölcsi normáim helyesek-e vagy sem, abból, hogy amit tanítok, követem-e vagy sem. Például azt tanítom, hogy ne egyél húst, és én is vegetáriánus ételt eszek. Azt tanítom, hogy ne lopj, és én sem lopok. Azt tanítom, hogy adakozz jótékony célokra, és én magam adakozok jótékony célokra. Azt tanítom, hogy szeresd az embereket, és én szeretem az embereket és segítem őket. A tanításokért nem fogadok el pénzt, a saját pénzemet megkeresem, úgyhogy egyáltalán nincs semmi vesztenivalód. Ezen csak nyerhetsz.
Mindemellett a buddhista szentírásokban és a keresztény Bibliában leírt összes erkölcsi normát újra átadom nektek. Tehát semmi újat nem tanítok, semmi erkölcstelent, semmit, ami nem etikus. Érted? Úgyhogy biztonságban lehetsz, mert tudod, hogy a tanárod nem fog semmi erkölcstelen vagy etikátlan dolgot tanítani, semmit, ami kívül esik a szentírásokon. Mindent a szentírásokból tanítok. Az erkölcsös viselkedés ősidők óta nem változott, Isten parancsolatai és Buddha parancsolatai nem változtak. Én ugyanezt tanítom nektek, és ugyanezt teszem, így legalább tudjátok, hogy nem vagyok egy rosszfajta. Tehát akkor a tanítás helyes, igaz?
A meditáció pedig bölcsességet és lelki békét ad számotokra. Nem számít, melyik módszer, mind segíteni fog valamennyire. Úgyhogy a mi módszerünk nem kivételes. Csak azt mondom, hogy ez a leggyorsabb, ez minden . Nem kell hinned nekem. Csak tájékoztatlak, és most tiéd a választás. Én csak az igazat mondom. Ha ez gyors, akkor azt mondom, hogy nagyon gyors. Apáca is vagyok, nem szabad hazudnom. Még az átlagemberek sem hazudnak, úgyhogy miért hazudna egy apáca? És nincs rá okom, hogy ezt tegyem, mert nem kell a pénzed. Nem kell semmi, és még csak nem is itt élek. Semmi hasznom nem származik belőled. Holnap még el is mehetek, és lehet, hogy soha nem látsz többet. Viszlát! Tehát semmi nyereségem nincs. Úgyhogy ebből a szempontból biztonságban vagy. Igaz?
Tehát a tanítást kövesd, ne engem. A tanítás mindig veled lesz, és nem kell engem személyesen követned. Ha szeretnél valamilyen személyes tanácsot a meditációs fejlődéseddel kapcsolatban, írhatsz nekem, vagy telefonálhatsz. Manapság nem kell ráragadni a mesterre, elmenni Formosára, vagy ahol csak vagyok. A testem csak egy külső megjelenés, egy ház, egy hivatal, hogy láthass. Ha csak a spirituális testemet használnám, egyáltalán nem láthatnál, nem hallhatnál. Hogyan adhatnám át így neked az üzenetet? Tehát használnom kell a testemet, igaz? Tehát nem kell félned, hogy amikor elmegyek, nem lesz veled senki. Mindig lesz veled valaki. Ha elég őszinte vagy és elég magas szinten állsz, esetleg, még azt is láthatod, hogy megjelenek a házadban, úgy, mint most. Látni fogod, hogy jön hozzád a Mester, és mindig látni fogod a Mestert, amikor szükséged van rá. Nem kell ragaszkodni a fizikai testhez.
K: Mester, ha egy barátom, vagy valaki, akit ismerek, nagyon beteg, és mint tanítványod, kérlek, hogy segítsd ezt az embert, tudsz segíteni rajta, vagy csak annak tudsz segíteni, aki követi a tanításaidat?
M: A mester bárkinek segít, aki kedves a számodra, de az ő karmájától függően és annak megfelelően, hogy mi a jó neki. Mindenesetre kérjed, de az eredményt ajánld fel a mesternek, az ő erejének.
A mester iránti szeretet soha nem változik, ez csak fejlődik. Először a mester fizikai jelenlétét szeretitek, és később mindenkit szerettek, még jelenlétük nélkül is. Toleránsabbnak, szeretetteljesebbeknek érzitek magatokat, feltétel nélkül. Szeretni fogtok anélkül, hogy tudnátok azt, hogy szerettek. Nagyon természetes lesz, nagyon kényelmes. Amit szerettek, az az irántam való szeretet. Egy mester jelenlétében azt érzitek, hogy szabadok vagytok, fejlettebbek, és jobban szeretnek titeket. Magabiztosabbnak és értékesebbnek érzitek magatokat. Tudjátok, hogy ez az ember soha nem fog ártani nektek, csak segíteni a saját önértékelésetek fejlesztésében, és cserébe soha nem kér semmit. Ez az egyetlen szeretet, ami minden szívet megindíthat. Soha nem halványul, még egyik életről a másikra sem. Ha egyszer be vagytok avatva, az örökre szól. Akárhová mentek, érzitek, hogy az a szeretet veletek van. Úgyhogy szerettek körülötte lenni éppúgy, mint ahogy a molylepkék szeretnek a fény közelében lenni.
Mindenki szereti a mester láthatatlan nagy fényét, mert ebben a fényben minden megvan, amire szomjas lelkünknek szüksége van, minden, amit a világ nem adhat meg. A mester mellé kell ülnöd, hogy elégedett legyél. Nem a mester külső megjelenését szeretitek, hanem a belső szépségét.
Amikor rám gondoltok, mosolyogtok, nemde? Boldogságot, egyfajta üdvösséget éreztek. De a világi szeretet mindig kötni fog minket ehhez a világhoz. Ha hozzám kötődtök, odamentek, ahova én megyek, de hogyha valaki máshoz kötődtök, akkor odamentek, ahová ő megy. (nevetés) Néha ez szenvedéshez, gyűlölethez, féltékenységhez és mindenféle kötődéshez fog vezetni téged. De a mester iránti szeretet az más. Minél jobban szeretitek a mestert, annál több szabadságot kaptok, mindenféle szabadságot olyan szempontból, amiket azelőtt soha nem ismertetek, mert meg voltatok kötve a társadalom, az elképzelések, a szokások, a családi kötelékek által. Most semmi nem tud magához kötni, semmilyen kívánság, semmilyen szokás, semmilyen alacsonyabb szintű vágy. Ez a különbség a nemes szeretet és az alacsonyabb szintű vágy között, amit szerelemnek hívnak, és ami karma, kötődés. Szerettek engem, de bármikor elhagyhattok. Ez itt a különbség, nem kell félnetek.
A mi világunk most jobb, mint a régi időkben volt, mert sok mester jött le a Földre, és tanította a civilizáció sok nagyszerű törvényét. Fejlődtünk. A világunk ezért vált civilizáltabbá, világosabbá, kényelmesebbé az ezer évvel ezelőttihez képest. Ez sok-sok nagy megvilágosult mesternek köszönhető, akik az értelmünket felemelték. Bár, csak az emberek egy csoportját tanították, de az általuk hátrahagyott tanítások, az elvetett magok és a rezgések folyamatosan nőnek, nagy léptékben az egész világ hasznára válnak, és így felemelték az egész emberiség tudatosságát egy magasabb szintre. Ezért a világunk minden egyes nappal egyre jobbá válik.
Amikor egy mester a Földre jön, nemcsak a tanítványok emelkednek fel és szembesülnek a bölcsességgel, hanem az emberiség egésze is tisztulni fog, és felemelkedik a tudatosság egy magasabb szintjére. Ezért sok mester áldotta meg a Földet, és a világ jobbá vált, olyanná, mint amilyen ma. Azonban még így sem érte el a mennyei megértés szintjét. Nem érte el ugyanazt a tudatosságot, amit a világegyetem sok egyéb világa.
Ha el akarjuk érni ugyanazt a magasságot, amit a régi mesterek, akkor követnünk kell ugyanazt az utat, amit ők választottak. Ez ilyen egyszerű. Éppúgy, mint amikor orvossá akartok válni, akkor egyetemre kell járnotok, és követnetek a tananyagot. Végzett doktorok fognak tanítani, hogy hogyan válj azzá. Hasonlóképpen ahhoz, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk, gyakorolnunk kell az ő módszerét, kapcsolatba kell kerülnünk a belső fénnyel és Isten Hangjával. És én felajánlhatom ezt a módszert ingyen, minden feltétel nélkül, legyen az anyagi természetű, fizikai vagy tudati elkötelezettség. Csak az odaadásotokra van szükség. Odaadásotokra a saját mindennapos gyakorlásotokhoz, saját időbeosztásotok és szervezésetek szerint, és saját szabad akaratotok által. Ez minden , ami kell.
Vajon most miért van az, hogy nem tudjuk betartani az ősi alapelveket, amiket a régi mesterek hátrahagytak? Nem azért, mert nem akarjuk, vagy azért, mert semmilyen erőfeszítést nem teszünk érte. Azért, mert nincs elég erőnk, fáradtak vagyunk, a létezéstől megviseltek. A civilizációnak ezen az egyre növekvő szintjén néha a puszta túlélésért is keményen meg kell dolgoznunk. És még a kísértés egyre "civilizáltabb" formáival is szembe kell néznünk. Ezért nekünk is egy "civilizáltabb" megközelítést kell alkalmaznunk, hogy megvédjük magunkat, ha vissza akarjuk nyerni önbecsülésünket és bölcsességünket. Mert néha úgy néz ki, hogy elvesztünk a létezés és nyomás forgatagában, és úgy tűnik, hogy elveszítjük magunkat. Valójában testünket és vágyainkat nem veszítjük el, csak elveszítjük magunk felett az ellenőrzést. Ezért mondja a Biblia, hogy "Mi haszna annak, ha az ember megnyeri az egész világot, és elveszíti önmagát?" (Máté 16.26)
De nem igazán értjük, hogy mit jelent elveszíteni a lelkünket. Azt gondoljuk, "Micsoda? Ellenkezőleg! Semmit nem vesztek, minden nappal egyre többet nyerek." Ha a munkáltatótok előléptet vagy eldöntitek, hogy lesz még egy gyereketek, csak egy kicsivel több terhet vesztek magatokra. Néhány teher elviselhető, más terhek imádni valóak. Minél inkább elmerültök a materiális tevékenységekben, annál inkább elvesztitek magatokat, és annál kevésbé ismeritek önmagatokat. És mit kellene tudnotok magatokról? Nos azt, hogy mi vagyunk a leghatalmasabb lények a világegyetemben. Minden szentírás erről beszél. A buddhista szövegek azt állítják, hogy az emberi élet a legeslegértékesebb. A mohamedán szentírások azt mondják, hogy vendégek vagyunk a Földön. Akkor ez azt jelenti, hogy az otthonunk másutt van, és mi nem a fizikai test vagyunk, hanem annál sokkal több.
Azonban nem elég ezt elhinni. Egyfajta személyes edzést kell folytatnotok, és használnotok kell a kritikai képességeteket és a bölcsességeteket, hogy felfedezzétek a létezés felsőbb szintjeit, és hogy a gondolkodásnak és az életnek egy magasabb szintjét fogadjátok be, ami át fog alakítani titeket. A belső erőtök bármit megtesz, amit végre kívántok hajtani. Akkor ismerni fogjátok Istent, és képesek lesztek azt mondani, "Isten cselekszik rajtam keresztül", és ismételni azt, amit Jézus mondott, "Én és az Atyám egyek vagyunk" (János 10.30). Akkor nem érzünk tovább magányt és nehézséget.
